Sólyom
László köztársasági elnök szerint ritkaság az, hogy olyan politikus
kerül be a köztudatba, akit erkölcsi nagysága miatt
tisztelnek.
(Forrás: Múlt-kor)

Erről az államfő a szlovákiai magyar politikus,
Esterházy János halálának évfordulóján rendezett konferencián beszélt
csütörtökön Budapesten. Tiszteletünk alapja az, hogy Esterházy Jánosnak
elvei voltak, szilárd erkölcse, és ezekből semmit nem engedett – mondta a
köztársasági elnök a II. világháború után háborús bűnösként halálra,
majd életfogytiglani börtönre ítélt politikusról a Magyar Tudományos
Akadémia Történelemtudományi Intézetében. Hozzátette: Esterházy János
kitartott küldetése mellett, hogy a felvidéki magyarság szószólója
legyen, de képviselte a lengyelek, a ruténok és a zsidók ügyét
is.

Sólyom szerint a szlovákiai
magyar politikus volt az egyetlen, aki a parlamentben a zsidók
deportálása ellen szavazott. Az államfő elmondása szerint Esterházy
János kiállt a kisebbségi jogokért, de példát mutat abból a szempontból
is, hogy úgy vélte, a szlovákok és a magyarok együttélése történelemi
adottság, közös a sorsuk, amit vállalni kell. Sólyom László szerint
törekedni kell arra, hogy Esterházy János gróf erkölcsi rehabilitációja
mellett jogi rehabilitációja is megtörténjen.

„Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús
bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag
és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán” –
fogalmazott. Sólyom László szerint óhatatlanul adódik a kérdés, mi az,
ami lehetetlenné teszi az ítélet felülvizsgálatát. Véleménye szerint ez
„a szembenézéstől való ódzkodás, a bátorság hiánya, hogy egy nép, és itt
Szlovákiáról van szó, sőt Csehországról, Csehszlovákiáról van szó,
szembenézzen azzal a korszakkal, ami közvetlenül a háború után
következett be”. Lehet-e azt tenni, hogy csak a kommunista
hatalomátvételig megyünk vissza, azt rehabilitáljuk, és ami előtte volt
arról kijelentjük, demokratikus? – kérdezte. Példaként említette, hogy
Magyarországon az első zsidótörvénytől (1938) kezdve vizsgálták felül az
ügyeket.

Sólyom László szerint
Esterházy János szellemében „a nyitott szívnek a politikáját kell
követni Szlovákiában, és mindenekelőtt a szlovák néppel szemben is”.
Sorsközösség szellemében a megbékélésre kell törekedni, tisztázni kell a
jogi részét Esterházy János rehabilitálásának, ami elengedhetetlen a
megbékéléshez – fűzte hozzá.

Esterházy János Csehszlovákia, majd Szlovákia területén
élt, 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt
elnöke volt, 1935-től Kassa országgyűlési képviselőjeként
tevékenykedetett. A második világháború idején a szlovák nemzetgyűlésben
ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a zsidók deportálása ellen,
majd tevőlegesen is segítette az üldözött szlovákiai
zsidóságot.

Esterházy Jánost 1944
decemberében magyar nyilasok tartóztatták le Budapesten, majd szovjet
lágerbe hurcolták. A szovjet hatóságok 1949-ben adták ki a csehszlovák
szerveknek. Korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel
életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án halt meg
morvaországi börtönében.