A fekete
halál néven ismert járvány a 14. században az európai népesség közel
egyharmadával végzett. Lehetséges, hogy a kor klimatikus viszonyai is
segítették a kór terjedését – derül ki egy nemrég közzétett német
tanulmányból. (Forrás: Múlt-kor)

Dr.
Ulf Büntgen, a svájci Szövetségi Erdő, Hó és Tájkutató Intézet (WSL)
munkatársa szerint klimatikus szempontból a kései középkor nagyon egyedi
volt, hiszen egyes periódusokban kiemelten esős nyarak voltak. Ennek
megállapításában Dr. Jan Esper, a  mainzi Johannes Gutenberg
egyetem professzora szerint a tölgyfák évgyűrűinek vizsgálata
segített.

A bonni, gießeni,
göttingeni, büntgeni és esseri egyetemek munkatársai közös kutatásukban
első alkalommal vázolták fel az elmúlt 1000 év nyarainak szárazabb és
esősebb időszakait. Az ebből írt tanulmány (Tree-ring indicators of
German summer drought over the last millennium) a Quaternary Science
Reviews legújabb számában jelent meg.

Ebből megtudhatjuk, hogy a vizsgálathoz 953 különböző
famintát használtak, amelyek nagyjából lefedik az elmúlt 1000 évet,
illetve Németország mai területét is. A tesztek rámutattak: a kései
középkorban két esősebb időszak voltak Közép-Európában, amelyet
1300-1340 között forró nyarak szakítottak meg. Az 1350-70 közti periódus
újból esősebb volt, és ez segíthette a pestisjárvány terjedését is. Ezt
aztán fokozatos felmelegedés követte, és egészen a 18. század elejéig
tartott. Akkor megint esősebb volt az idő, amit végül az elmúlt 200 év
viszonylag szárazabb időszaka követett.

A szakemberek reményei szerint eredményeik sokban
hozzájárulhatnak a korszak, illetve a járványok, éhínségek, és
klimatikus viszonyok jobb megértéséhez. Az egyetemek közti összefogás
azonban nem ért véget, és a jövőben a fekete halál pusztításait
próbálják meg közösen tanulmányozni majd.