A
spanyol polgárháború egy angol tudósító által írt leghitelesebb és
legértékesebb leírása kinyomtatása után elveszett, ám a múlt héten újra
megjelentették.
(Forrás: Múlt-kor)

A Daily Telegraph tudósítója, Henry Buckley The Life
and Death of the Spanish Republic (A Spanyol Köztársaság élete és
bukása) címmel írt munkája a történészek között nemrég még mitikus
státuszt töltött be kalandos sorsa miatt. A Manchester vonzáskörzetéből
származó Buckley az 1936-39-es konfliktus kitörése előtt hat évvel
érkezett meg Spanyolországba. A polgárháború kitörésekor már
meglehetősen mélyen ismerte a szembenálló felek érdekeit, több harcot és
ütközetet látott, mint bármely más tudósító, s a harcok során
összebarátkozott Ernest Hemingway-jel is.

A polgárháborúról írott emlékiratait Buckley a második
világháború kitörésekor fejezte be, de 1940-ben bombatalálatot kapott az
a londoni raktár, ahol az első kiadás példányai piacra kerülésükre
várakoztak. A könyvből mindössze 200 példány maradt meg, ám a múlt héten
spanyol nyelven új kiadás jelent meg, melyet Buckley egyik fia, Ramón
fordított le angolra.

Az új kiadás
előszavában Franco életrajzát is vázoló történész, Paul Pereston arról a
személyes emlékéről is beszámol, hogy miért került nyolc évébe a könyv
egy példányának beszerzése. Egy másik történész, Hugh Thomas elismeri
azt a hatást, melyet Buckley könyve a saját munkájára gyakorolt.

„Ami egyedülállóvá tesz egy ilyen
emlékiratot, az nem csak a katonai harcok és a politikai csatározások
nagy mélységélességű megörökítése, hanem az a nagyon személyes hang,
mely a beszámolót mnden ízében jellemzi” – nyilatkozta a könyvről a
spanyol irodalmat tanító és kutató Ramón. „Egyszerű és néha humoros
beszámoló, mely megérdemli, hogy visszakerüljön a főáramba.”

 
Buckley részletekbe menően foglalkozik a
könyvben a kihasznált munkások és földtelen parasztok helyzetével,
kikben a feudális társadalom utolsó szenvedő alanyait látta. Egy
fejezetben leírja, hogyan tartóztatják le az éhező parasztokat, akik
makkot loptak. Buckley-t a brit és a francia kormányzat különös gúnnyal
és megvetéssel kezelte, amiért nem az intervenciós erők oldalának
tudósítójaként jelentkezett. Persze az sem tetszett nekik, hogy Buckley
részletes beszámolót közölt arról, amikor a kormányok jobban aggódtak a
Prado múzeumában található kincsek állapotáért, mint az ostromlott
Madrid félmilliós lakosságáért. Megörökítette, amint a brit hatóságok
megengedték a német bombázóknak, hogy Gibraltárban tankoljanak Sevilla
bombázása előtt.
 
A fordító Ramón szerint:
„Apám könyve egyfajta kirohanás honfitársai és Anglia ellen, mely hátat
fordított Spanyolországnak és egy olyan gonosznak, melyet Hitler
1939-es felvonulásával már nem tudtak az angolok sem letagadni.” A
második világháborút és az anzioi hadisérülést követően Buckley 1949-ben
visszatért Spanyolországba, és ott élt 1972-ben bekövetkező
haláláig. 

Buckley egyik
barátja, a The Times tudósítója, Willy Forrest a következőket írta:
„Buckley minden külföldi tudósítónál többet látott a spanyol
polgárháborúból és azt lelkiismeretes pontossággal tudta rögzíteni.
Igazságkeresése elnyerte azok megbecsülését is, akik néha jobban
szeretnék, ha a polgárháború eseményei mindörökre rejtve
maradhatnának.”