Együttélés
a jelenben és a jövőben – a roma integráció kérdései az oktatásban
címmel rendeztek nemrégiben szakmai konferenciát a Budapesti Gazdasági
Főiskolán (BGF). A rendezvény egyértelműsítette: az együttélésnek nagyon
komoly akadályai vannak. (Forrás: Népszabadság)

Fokozottan előítéletesek a középiskolások és a
felsőoktatásban tanuló hallgatók a teljes lakosság átlagához képest,
állapítják meg a hazai kutatások. Ennek egyik fő oka a tájékozatlanság. A
tudatlanság csökkentése és a téves beidegződések feloldása érdekében a
tanárképzésben és az oktatásban is szemléletváltásra lenne szükség –
hangsúlyozták a szakértők a konferencia előzetes sajtóbeszélgetésén,
kiemelve, hogy „roma rendőrökre, pedagógusokra, újságírókra és orvosokra
van szükségünk”. A pozitív diszkrimináció az egyik lehetősége annak,
hogy olyan valós roma középosztály alakuljon ki hazánkban, mely maga
cáfolhat meg minden előítéletet.

Farkas Julianna, a BGF dékánhelyettese már a
konferencia kezdetén leszögezte, nem fogják elhallgatni a problémákat
sem, az esemény azonban mégis felemásra sikeredett. Holott a fővédnök
Szakcsi Lakatos Béla meghökkentő fölvezetése azt vetítette előre, hogy
az előadások provokatívak lesznek. Szakcsi arra emlékeztetett, hogy az
általa személyesen is ismert Lakatos Menyhért író, a Füstös képek című
könyv szerzője, annak idején arról beszélt neki a cigányság kapcsán:
„vagy segítjük vagy likvidáljuk őket”. – Lakatos mondatai ma is
érvényesek, muszáj valamit tenni – jelentette ki Szakcsi, hozzátéve:
súlyos problémákat lát a cigányság vezetésében, így például a
széthúzásukat. Az összefogásuk nélkül pedig nem megy; kapcsolatot kell
keresniük, majd együtt dolgozniuk a segítőkész nem roma
vezetőkkel.

Horn Miklós főiskolai
tanár. Tanszékéről szakiskolai oktatók kerülnek ki. Olyan szakemberek,
akik valószínűleg a legtöbbet találkoznak majd pályájuk során hátrányos
helyzetű roma fiatalokkal. A cigány diákok körében ugyanis nagy a
lemorzsolódás, így tömegével kerülnek a szakiskolákba. Horn Miklós
előadása kezdetén végtelen türelemmel beszélt arról, miként is alakul
ki, majd épül be a gondolkodásmódba az előítéletesség. Holott az emberek
nem előítélettel születnek. De utóbb az „egyedi negatív tapasztalatot”
általánosítják, s kivetítik a teljes cigányságra.

Mit tehet a pedagógus és mit az iskola? Tudatosítja a
diákokban a romatársadalom helyzetét, és azt, hogy a gyerekek milyen
okok miatt kínlódnak például az iskolában.

– Arra nincs erőnk, hogy az embereket érzelmeikben
befolyásoljuk, de a rációra hatni szeretnénk. Hihetetlenül fontos, hogy a
pedagógusok tiszta fejjel kerüljenek ki az iskolából. Sokan vannak
ugyanis azok, akik elvakult előítéletességgel jönnek főiskolánkra –
mondta Horn Miklós, aki tájékoztatott arról, hogy a BGF-en a szakiskolai
oktatóképzésben stúdiumot indítottak „Felzárkóztatás” néven, amely az
előítéletességet volna hivatott oldani. Persze, ki mit ért
előítéletesség alatt, és az „egyedi negatív tapasztalatból” ki milyen
általánosításokat vetít ki a „teljes cigányságra”. Horn ugyanis
előadását azzal zárta, hogy fel kell készíteni a pedagógusokat a roma
gyerekek jelentette kihívásokra. Ezek a következők: a nyelvi és
kulturális differenciáltság, a korai érés – hiszen a romák már 13-14
évesen „kis felnőttek” –, illetve a gyengébb absztrakciós
képesség.

A közönség soraiban ülők
közül sokan e ponton zúgolódni kezdtek. És nem alaptalanul: egy, a
napokban érkezett, hír szerintMagyarország diákolimpiai válogatottjába
beverekedte magát egy cigány fiú, aki csak pár évet töltött
iskolapadban. Nyilván, ő is „gyengébb absztrakciós képességgel” volt
megverve. Vagy megáldva.

Mindenesetre Horn előadásának az a része, hogy a
hallgatók mennyire előítéletesek, tényszerű. Ezt támasztotta alá Lányi
Katalin kutatása, aki a BGF tanáraként a felsőfokú szakképzésben részt
vevő hallgatókat véletlenszerűen kérdezve és az előítéletességüket mérve
azt tapasztalta: 71 százalékuk teljesen elutasítja a romakisebbséget,
gyakorlatilag nem akar látni romát az országban.

Ladányi János, szociológus elmondta, hogy nem
alapvetően romakérdés a mélyszegénységben élők helyzete, de e körben a
romák ötszörösen felülreprezentáltak. – Korábban a történelemben sem
volt szép a romák és a nem romák együttélése – így reagált Horn Miklós
szavaira, aki előtte arról is beszélt, hogy az ezernyolcszázas évek
végén a falusi társadalmakban korántsem volt a napjainkhoz hasonlítható
gyűlölet és kettészakadás. Ladányi szerint inkább az okoz komoly
változást, hogy korábban e mélyszegény lét is termelt elvégzendő munkát,
így lett klasszikus cigányszakma például a vályogvetés. – Ma már
nincsenek ilyen munkák, és a munkamegosztásnak ebben a rendszerváltás
utáni rendszerében nincs is szükség a kirekesztettekre, a képzetlenekre –
szögezte le Ladányi.

A konferencia
valóban jó szándékú kezdeményezés volt, s ha tényleg igazak a Lányi
Katalin által ismertetett riasztó számok, akkor képet kaphatunk arról,
milyen lehet az előítéletesség mértéke más, esetleg a BGF-nél kevésbé
nyitott felsőoktatási intézményekben.