A
csehszlovák kommunista rezsim egyik legnagyobb szégyenére derült fény –
immár hivatalosan is – Csehországban. Az ötvenes években a – többek
között politikai okokból – bebörtönzött nőktől mintegy hatszáz csecsemőt
vettek el, és helyezték őket „pótcsaládokhoz”. (Forrás:
Kultúrpart)
Legtöbb esetben az
itteni ÁVH vagy más, a rezsim politikai szervezeteihez tartozó „apákhoz
és anyákhoz”.
A kommunista idők
bűneit vizsgáló szervezet adatai szerint ezek az akkori gyermekek
mindmáig nem tudják, kik is valójában, kik voltak igazi
szüleik.
A különös sorsú „kommunista ifjak” közül
senki sem kereste meg hivatalosan a velük foglalkozó intézményt, és a
cseh napilapok most nyílt felhívással próbálják összegyűjteni az
áldozatokat. A témával néhány éve kezdtek el foglalkozni, amikor az első
bizonyítékok előkerültek. Mivel hivatalos adatok nem állnak
rendelkezésre, minden egyes fogoly nő sorsának utána kell járni ahhoz,
hogy egyáltalán megtudják: ki szült közülük a börtönévek idején. Az első
becslések szerint 1948 és 1962 között mintegy 575 csecsemőnek adtak így
életet, ebből huszan születésükkor meghaltak, és mintegy félszáz terhes
anya volt politikai okok miatt börtönben.
Az esetre
először 1994-ben hívta fel a figyelmet egy orvos, és azóta mindössze
három konkrét ügyet sikerült bizonyítani, az érintett azonban azóta
elhúnyt. Történészek szerint az egész módszer szovjet példából
született, az akkori Szovjetunióban ugyanis „divat” volt a kollektív
nevelés elmélete és gyakorlata. Az ötvenes években rohamosan nőtt a
nevelők száma, és gyakran erőszakkal érték el, hogy azok a nők, akiknek
férje börtönben volt, ilyen nevelőintézetekben helyezzék el fiatalkorú
gyermekeiket. A hivatalos indoklás szerint ez volt az egyetlen módszer,
hogy a kicsikből ne váljon „reakciós elem”, és ez – úgymond – az
anyáknak is jól felfogott érdekében állt…
Ami a
büntethetőséget illeti, az esetekkel foglalkozó szakemberek
pesszimisták: nem létezik ugyanis semmilyen feljegyzés, hivatalos adat
az esetekről. „Csak véletlenül, az egyes esetekkel foglalkozva
bukkanhatunk majd nevekre, mivel semmiféle központi szervezetről nem
maradtak adatok, amely irányította volna az akciókat” – mondta
újságíróknak a tényfeltáró bizottság egyik tagja. A „rezsim
gyermekei”-nek nevezettek ráadásul név alapján nem megtalálhatóak,
hiszen az adoptálók nevét viselik, akik – ha még élnek egyáltalán –
mélyen hallgatnak a tényekről.
A dologgal
kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy akkoriban alighanem
minden kommunista országban történtek ilyen és ehhez hasonló
esetek…