Könnyen
lehet, hogy megszűnik a hazai pedagógiai sajtó, mivel az Oktatási
Minisztérium véget vet a folyóiratok támogatásának.
(Forrás:
HVG)

A költségvetési elvonások
áldozatául eshet az Új
Pedagógiai Szemle is – jósolta a lap főszerkesztője, Schüttler
Tamás. A rendszerváltozás óta a nagy példányszámú,
professzionális szerkesztőségi háttérrel rendelkező szakmai folyóiratok
(Magyar Pedagógia, Új Pedagógiai Szemle, Iskolakultúra, Educatio,
Támpont) költségeinek kétharmadát – évente megújított megállapodás
alapján – az Oktatási Minisztérium (OM) megtérítette. A megállapodás
előfeltétele lapkoncepció benyújtása volt. Az OM általában jóváhagyólag
tudomásul vette a lapterveket, s jelentős összegű támogatás fejében sem
szólt bele a lapok szerkesztésébe, legfeljebb témákat javasolt.

A többi, mintegy 70-80 pedagógiai
témájú vagy pedagógiai témákkal is foglalkozó sajtótermék támogatására
évente pályázatot írt ki az OM, mivel a Nemzeti Kulturális Alapprogram
keretén belül nem volt elkülönített forrása a pedagógiai szaksajtónak.
Az OM évek óta szakmai kuratóriumot működtetett, amely elosztotta a
változó összegű pedagógiai laptámogatási keretösszegeket. A minisztérium
ennek a kuratóriumnak a döntéseibe sem szólt bele, a keret 10 százaléka
erejéig a miniszternek, illetve a helyettes államtitkárnak jogában állt
korrekciókat végrehajtani.

A
kuratórium által elosztható keretösszeg évről évre csökkent, de azért
2004-ig működött ez a támogatási rendszer. Ám 2005-ben drámai fordulat
következett be – ecsetelte a helyzetet Schüttler Tamás főszerkesztő -,
mivel az OM, költségvetési megszorításokra hivatkozva, megszüntette mind
a kiemelt folyóiratok támogatását, mind a pedagógiához kapcsolódó lapok
kuratóriumon keresztüli támogatását. Az OM egyedül a tulajdonában lévő
Köznevelés című hetilap finanszírozását vállalja a jövőben.

Magyar Bálint oktatási miniszterrel
több alkalommal tárgyalt ez ügyben a Pedagógiai Lapok Egyesületének
vezetősége, s jelezte, hogy a támogatás váratlan megszüntetése
valamennyi pedagógiai folyóiratot ellehetetlenítheti. Magyar azt
javasolta, hogy a korábban kiemelten támogatott folyóiratok a
minisztériumi „apanázst” váltsák ki egy, a Nemzeti Kutatási és
Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt Mecenatúra pályázattal. Ám ezt a
pályázatot azzal a céllal írták ki, hogy az írott és elektronikus sajtó
– filmekkel, cikksorozatokkal – felhívja a figyelmet a
műszaki-technikai innováció fontosságára. Az NKTH maximum 5 millió
forint támogatást ígért egy-egy pályázónak.

A pedagógiai lapok támogatási igénye azonban ennél
lényegesen magasabb – mutatott rá a főszerkesztő. Az Új Pedagógiai
Szemle az idei működéshez 24.5 milliót kapott az OM-től. Jövőre legalább
ugyanennyire lenne szükség, a lap teljes költségvetése 37 millió
forint. Emellett az NKTH pályázata nem igazán a pedagógiai sajtó
működésének támogatására szolgál, a támogatandó téma egy vékony szelete
annak a tartalmi spektrumnak, amely megjelenik a pedagógiai
sajtóban.

A miniszterrel folytatott
tárgyaláson felvetődött, hogy a széles olvasóközönséget maguk mögött
tudható lapok jelenjenek meg elektronikus formában. Mind az Új
Pedagógiai Szemle, mind az Iskolakultúra új száma, már lassan egy
évtizede, közvetlenül a megjelenéssel egy időben, teljes terjedelmében
olvasható az interneten. Ma még igény van a 3300 nyomtatott példányra,
miközben az online változatot havonta 50-60 ezer látogató tölti le. Ha
meg is szüntetnék az off-line kiadását, az elektronikus változat
tartalommal való megtöltése változatlanul igényli a szerkesztőségi
munkát, s jelentős forrásokat emészt fel az internet technikai
hátterének fenntartása is.

A vezető
pedagógiai folyóiratok a szakmai nyilvánosság első számú fórumai –
jegyzi meg Schüttler Tamás. Megszűntetésük jóvátehetetlen károkat
okozna, de nemcsak a pedagógus társadalmat fosztaná meg az
információszerzés- és tapasztalatcsere e fontos eszközeitől, de az OM
maga is károsulna: beszűkül a folyamatban lévő reformok, innovációk
kommunikációja.