Nyolcvan esztendős korában kedden elhunyt Nagy Erzsébet, az 1956-os forradalom után kivégzett Nagy Imre miniszterelnök lánya. (Forrás: [origo])

Hosszan tartó betegség után 80 éves korában kedden elhunyt Nagy Erzsébet, Nagy Imre miniszterelnök leánya – közölte a néhai kormányfő nevét viselő alapítvány. Nagy Erzsébet 1927-ben született Kaposvárott.

A család 1930-1945 között a Szovjetunióban, több évig kitelepítettként Szibériában élt. Ő maga 1944-ben Moszkvában érettségizett. Miután a család 1945 decemberében visszatérhetett Magyarországra, dolgozott a Külügyminisztériumban, a Földművelésügyi Minisztériumban, majd a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. 1952-1955 között a Vengrija-Hungary című orosz nyelvű havilap szerkesztője, azonban politikai okok miatt ott kellett hagynia a lapot és az Akadémia Kiadónál helyezkedett el.

Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc igen mélyen érintette. November 4-én szüleivel, férjével, Jánosi Ferenccel és gyermekeivel – akárcsak a forradalom több vezetője – a budapesti jugoszláv nagykövetségen kapott menedékjogot. A szovjet katonai hatóságok 1956. november 22-én cselvetéssel elrabolták őket, és akaratuk ellenére mindenkit Romániába: deportáltak. Apját, Nagy Imrét családjától elkülönítve őrizték 1957 április 14-ig, majd 1958. június 16-án Budapesten kivégezték. Férjét, Jánosi Ferencet nyolc évi börtönre ítélték.

1958 decemberében véget ért a száműzetés, ettől kezdve Budapesten élt. Munkahelyét a hatóságok jelölték ki, egy ideig például az Iparművészeti Múzeum fordítójaként működött. 1987-1988 óta aktívan részt vesz a magyar politikai közéletben, az egyik megalapítója volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak (TIB). Kezdetben külföldön (Párizs, Hannover, Milánó), majd Magyarországon is sokat tett az 1956-os forradalom és szabadságharc elismertetéséért, az áldozatul esett emberek, valamint apja, Nagy Imre és mártírtársai végtisztességéért, rehabilitálásáért. 1989-ban férjével létrehozta a Nagy Imre Alapítványt.