2007. április 22-én, életének 76. évében elhunyt Gerics József, a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. (Forrás: tortenelemszak.elte.hu)

Az ELTE Bölcsészettudományi Kara kiemelkedő, meghatározó tudóstanár egyéniségét veszítette el. Budapesten született. Iskolai tanulmányait az egyetemi Gyakorló Gimnáziumban (mai Trefort Ágoston Gimnázium) végezte, ahol kiváló tanárok tanították. Nehéz időszakban végezte az egyetemet. 1952-ben még egyetemista volt, amikor tanítani kezdett. Az ELTE lett az egyetlen munkahelye. 55 tanéven keresztül oktatta levéltárosok, középiskolai tanárok, történészek nemzedékeinek a középkori történelmet. Előbb a Történelem Segédtudományai Tanszéken tanított, majd 1982-ben a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora lett. Innen ment nyugdíjba 2001-ben. A tanítást azonban nyugállományba vonulása után, betegen sem hagyta abba. A ’90-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán a Jogtörténeti Tanszéket vezette. 60. születésnapja alkalmából emlékkönyv készült a tiszteletére. 2001-ben munkássága elismeréseként magas állami kitüntetést kapott.

Gerics József professzor pályáját meghatározta a latin nyelv és kultúra szeretete és tisztelete. Számára a latin élő nyelv volt. Kiváló latin tudása, filológiai ismeretei segítették őt abban, hogy a legnehezebbnek látszó történelmi problémák megfejtésére vállalkozzon. Egyetemi tanulmányai során lett egyike Kumorovitz L. Bernát tanítványainak. Ahogy másokéra, úgy az ő pályájára is meghatározó befolyást gyakorolt mestere. Nála sajátította el a történészi mesterség szabályait, tőle tanulta meg a történeti források alázatos tiszteletét.

Gerics professzor igényes, következetes, saját magával szemben is szigorú tudós volt. Ezzel is magyarázható, hogy egy-egy problémához vissza-visszatért pályája során, csak hogy az általa felfedezett igazságot minél sokoldalúbban alátámaszthassa. Nem kereste a szokványos megoldásokat. Igényességre, a szakma szeretetére nevelte tanítványait, akik egyetemi éveik után is felkeresték őt egyik vagy másik problémájukkal. Sokuk a magyar tudóstársadalom megbecsült tagja lett. Emlékezetes tanár volt. Történész hallgatókat tanított latin nyelvre. Középkori magyar forrásismeretet, intézménytörténetet, társadalomtörténetet, jogtörténetet, egyháztörténetet, eszmetörténetet oktatott – magas színvonalon, de emellett latin nyelvű oklevelek olvasását is tanította. Doktorandusz hallgatók munkáját irányította.

Tovább a cikk folytatásához