Javaslatok tanulási kudarcnak kitett tanulók egyéni fejlesztési tervének elkészítéséhez és differenciált óravezetéshez a szakrendszerű történelemtanításban (Békés Anna)

Javaslatok tanulási kudarcnak kitett tanulók egyéni fejlesztési tervének elkészítéséhez és differenciált óravezetéshez a szakrendszerű történelemtanításban (pdf)

Részletek a cikkből:

Először kell leszögeznünk, hogy diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás szakvéleményt csak akkor adnak ki, ha a vizsgált személy intelligenciája a normál tartományon belül van, esetleg annál magasabb. A „diszes” gyerek tehát feltétlenül ép értelmű, sőt lehet „zseniális” is, vagyis a normál oktatás követelményeit képes teljesíteni – bizonyos könnyítések mellett. Az utóbbiakról még sokszor lesz szó a továbbiakban. A „diszes” gyerek számára ugyanolyan meghatározó – ha nem jobban – az otthoni környezet. Számít, hogy mikor, hogyan fedezték fel a „diszét”, kapott-e megfelelő fejlesztést, megfelelő volt-e az óvodai/iskolai környezet a fejlődése szempontjából. Az otthoni környezet és az első környezeti élmények jelentős mértékben befolyásolják tanulási motivációját.

A tanulási kudarcnak kitett tanulók ugyanúgy különböznek egymástól, mint bármely más diák. Csak egy kicsit jobban és egy kicsit másképp. Sideridis professzor állítása szerint a feladatteljesítésben jelentkező hiba stressz-faktort jelenthet, amely depressziós epizódot okoz a tanulási kudarccal küzdő diákoknál, s ez a sajátos motivációs minta hajlamosítja őket a tartós depresszióra. Az empirikus vizsgálat szerint a teljesítmény-elkerülő célok (kudarckerülés) felelősek a negatív kogníciók és érzelmek sorozatáért, így közvetlen kapcsolatot teremtenek a szorongással, a depresszióval és a negatív érzelmekkel.

[…]

Ez a kompetenciaterület különösen diszlexiások esetében okozhat sok fejtörést. Először is nem mindegy, mennyire jól olvasható tipográfiai szempontból a forrás. (A kurzív vagy a halvány színnel szedett forrás mindenki számára nehezen olvasható.) Feltétlenül hosszabb időt kell adnunk tehát magára az elolvasásra, illetve jó, ha elhangzik a forrás. Dolgozat íratásakor figyeljünk a betűtípusra, ha szükséges, fénymásolás helyett szkenneljünk és szerkesszünk. Az egyszerű következtetések levonásához szükséges lépésekről a későbbiekben lesz szó.

Ugyancsak diszlexiások esetében okoz problémát, hogy minden tananyagban vannak idegen szavak/nevek vagy szokatlan kifejezések (pl. Hargreaves, kétpártrendszer; bizottmány; Kleiszthenész; Caesar).

A legtöbb „diszesnek” van téri tájékozódási problémája, ha azonban időben kaptak fejlesztést, a szakrendszerű oktatásban ez már nem jelenthet súlyos problémát. Ha igen, akkor sajnos nagyon könnyű megkülönböztetni a gyakorlatlanságtól: nem az égtájak iránya okoz ugyanis gondot a diáknak, hanem a segítőkészen elhangzó „Feljebb”/„Lejjebb” utasítások. Ilyenkor feltétlenül konzultáljunk szakemberrel (logopédus, fejlesztő pedagógus) arról, hogy mi a jó megoldás! (A KT lehetővé teszi a mentesítést bizonyos feladatrészek alól is.)