Stonehenge
misztikuma még mindig megragadja a lelkeket, de a lézeres vizsgálatok
lévén megpillantott vésetek arra utalnak, hogy valószínűleg halotti
kultuszhely volt
(Forrás: Múlt-kor)
Kevés olyan régészeti emlékmű van, amelyet olyan sokan
vizsgáltak, mint a Salesbury síkságon, az írott történelem
elõtt épült Stonehenge állóköveinek csoportja. Az
állókõ-csoportot a szászok nevezték el Stonehenge-nek,
illetve „Függõ kövek”-nek, a középkori írók pedig az „Óriások
táncának” hívták. Inigo Jones, a híres 17. századi régész, aki
Stonehenge-rõl az elsõ tanulmányt írta, még úgy
tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley
pedig, a 18. századi régiségkutató, mellesleg szabadkõműves,
meg volt gyõzõdve róla, hogy a druidák temploma
volt. A mai feltevések talán még ennél is tovább mennek: vadabbnál
vadabb elképzelések olvashatóak az interneten, és a füzetes regényekben.
(…)
(…) Az illuzórikus
elképzelések alapját az képezte, hogy Stonehenge korát roppant nehéz
volt pontosan megállapítani, ugyanis minden része más, és más
idõszakban épült. Csak a 20. század régészei tudták
megállapítani a komplexum elkészültének idejét, és kerültek ezáltal
közelebb annak megértéséhez, hogy mire is szolgálhatott az építmény. A
csillagászati obszervatóriumnak és naptemplomnak, illetve áldozóhelynek
is kikiáltott monolitegyüttes viszont még a mai kutatóknak is tartogat
meglepetéseket. A lézertechnikával vizsgálódó kutatók eddig láthatatlan
jeleket fedeztek fel rajta.
A több
mint négyezer éve felállított monolitokat újra és újra megdolgozhatták a
bronzkorszaki faragómesterek, és az egyik kedvenc motívumuk a fejsze
lehetett, amint az a lézer segítségével készített háromdimenziós
felvételeken látszik; írja a British Archaeology szaklap. Már ötven
évvel ezelõtt találtak fejsze motívumokat egyes köveken, és
mivel a fejsze motívuma a hasonló korú sírokban is
elõfordult, az archeológusok arra következtettek, hogy az
építmény a halottak tiszteletére emelt emlékmű lehet, ebben az irányban
tehát nem is mélyültek el túlzottan a
kutatásokban.(…)