Az
iskolából kikerültek egyharmadánál okoz gondot az írás-olvasás. A
funkcionális analfabéta egy csekk kitöltésének is háromszor fut neki.
(Forrás: [origo])

Sok fiatal
segítséget kér egy önéletrajz megírásához, hogy meg tudjon pályázni egy
állást, pedig legalább tizenhat éves koráig az iskolapadban ült. Ennek
ellenére nem tud értelmezni egy adatlapot, nem tud megfogalmazni néhány
épkézláb mondatot. Akit megtanítottak írni-olvasni, ennek ellenére
gondot okoz neki egy csekk kitöltése, egy életrajz megírása, egy
felmondás megfogalmazása, egy reklamációs levél tartalmilag és nyelvileg
helyes formába öntése, az funkcionális analfabéta. Hiába ismeri a
betűket, hiába tud rövid, néhány szóból álló mondatot elolvasni vagy
leírni, hosszabb gondolatok írásbeli kifejezésére, bonyolultabb szöveg
elolvasására, értelmezésére képtelen. A munkahelyen ő az, aki hiába
veszi kezébe a műszaki leírásokat, szabályzatokat, aki kerüli az
írásbeliség vagy a szövegértelmezés minden formáját. Jó esetben többször
visszakérdez arra, amit már elolvasott.

A pedagógusok jól ismerik a problémát. Az első, esetleg
a második osztály végére a tanulók nagy része elsajátítja az
olvasás-írás képességét, de azoknál, akiknél ez nem válik készséggé,
évről évre romlik a teljesítmény. Gyakorlatilag 14 éves korra az
iskolások harmada „elfelejt” olvasni. Ez nem pusztán az olvasás
technikájára vonatkozik, sokkal inkább arra, hogy e tanulóknak
gyakorlatilag fogalmuk sincs róla, mit olvasnak. A tanulmányok
végeztével, elhelyezkedés után tovább romlik a helyzet, ha a munkakörhöz
nem tartozik szorosan a mindennapi szövegértés és az írásbeli
kommunikáció. Éppen ezért fordulhat elő, hogy valaki olyan
munkaszerződést, hitelszerződést ír alá, amely rá nézve nem méltányos,
hiszen hiába olvassa el újra és újra a szöveget, a jogi nyelvezetet
végképp képtelen értelmezni.

A
funkcionális analfabéta számára hiányossága később sem neki, sem a
környezetének nem tűnik fel, sőt, ha ki is derül, a környezet jól
tolerálja. Napjainkban nem az olvasás az információszerzés egyetlen
lehetősége és formája. Korábban a napilapok olvasása is hozzátartozott a
mindennapokhoz, sőt, a munkahelyeken is hozzájuthattak a munkavállalók a
nyomtatott sajtóhoz. Ma a televíziós műsorok is elegendők ahhoz, hogy
valaki nagyjából tájékozott legyen, de a nagyvárosi életvitellel is
rengeteg információhoz lehet jutni.

A funkcionális analfabéta sok esetben maga sincs
tisztában azzal, hogy mennyire hiányosak a képességei, naiv, sokszor
túlzott magabiztossággal tájékozódik a világban az írás-olvasás igazi
használatának hiányával. Ő csak „nem szeret olvasni”, de szeret moziba
járni, otthon filmeket nézni. Persze csak szinkronizáltat. A nem
szinkronizált, feliratos filmek forgalmazása is sokat fejlesztene
azoknak a fiataloknak a képességein, akik újabb és újabb tömegekben
kerülnek ki az iskolából úgy, hogy megtanultak ugyan írni, olvasni,
számolni, de nem tudják alkalmazni a tanultakat.

Valamilyen szinten elboldogulnak anélkül is. A
mindennapi életben sokszor a piktogramok segítik őket, nem beszélve a
számítógép programjaiban alkalmazott kis ikonokról, amelyek olvasás
nélkül is útbaigazítják a felhasználót. A számítógép, az internet
lehetőséget ad arra, hogy elvileg bármilyen hosszú ideig értelmezzen
valaki egy információt, és bármikor, bármennyit javítani tudja írásbeli
munkáját.

Igazi problémát a
munkaerő piacon való elhelyezkedés okoz ez a hiányosság. Kezdődik ez a
folyamat az önéletrajz megírásával, folytatódik a munkaköri leírás hibás
értelmezésével, és esetleg a munkahely elvesztésével zárul. De ha meg
is marad a munkahely, nehéz pillanatokat élhet át egy funkcionális
analfabéta. Esetleg egy számla kiállításakor csak harmadik nekifutásra
sikerül beírnia a nevet és a címet. A funkcionális analfabétizmus
szerény számítás szerint is az iskolából kikerültek egyharmadánál okoz
gondot.

Magyarországon az 1990-es
években kezdődött a probléma. A gyors gazdasági, politikai, kulturális
változás olyan mennyiségű ismeretanyagot zúdított a gyengén írók-olvasók
nyakába, hogy a megfelelő alapképességek hiánya, illetve nem megfelelő
színvonala miatt nem tudtak alkalmazkodni az új helyzethez.