Bár az
elmúlt években több milliárd forintot költöttek állami és EU-s
forrásokból a roma tanulók iskolai együttnevelésére, még mindig drámai a
helyzet Magyarországon: minden ötödik-hatodik roma diák ma is
elkülönítve, rossz körülmények között, sok esetben kisegítő tananyag
szerint tanul. (Forrás: [origo])

A
Pest megyei Kerepes mostanában sokat szerepel a híradásokban. A helyi
önkormányzati fenntartású általános iskolában ugyanis az előző tanévben
hat roma diáknak megtiltották, hogy részt vegyen a tanórákon. Hetente
kétszer, akkor is csak délután tartózkodhattak az épületben – állítólag
rossz magaviseletük miatt döntöttek így az ottani pedagógusok. Az iskola
már korábban is az újságok címlapjára került, amikor kiderült, hogy az
akkori igazgató utasítására az osztályfőnököknek listát kellett
készíteniük arról, hogy „ránézésre” ki a roma. Az Oktatási Hivatal
rekordösszegű, egymillió forintos bírságot szabott ki az intézményre és a
fenntartóra, ám a helyzet azóta sem jobb: az Esélyt a Hátrányos
Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány információi szerint jelenleg is működnek
olyan kiscsoportok vagy „túlkoros osztályok”, amelyekben kizárólag roma
diákokat különítenek el.

A kerepesi iskola módszere
nem egyedülálló Magyarországon – az elmúlt években egyre több iskoláról
derült ki, hogy – nyíltan vagy kevésbé nyíltan – elkülönítetten oktatja
a roma diákokat. „2006-es kutatások szerint hétszáz osztály és
százhetvennyolc homogén cigány iskola volt az országban. Lehet,
hogy az iskolabezárások és -összevonások statisztikailag
változtattak az adatokon, de a romák iskolai szegregációjának mértéke
alig csökkent” – értékeli a közelmúlt integrációs törekvéseit Mohácsi
Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány
igazgatója. Húsz-harmincezer roma diák még mindig roma többségű
osztályba vagy iskolába jár, amelyekben általában rosszabb tárgyi és
személyi feltételek között, sok esetben csökkentett (felzárkóztató,
kisegítő) tananyag szerint oktatják őket. A roma diákoknak a
statisztikák szerint alig van esélyük bekerülni nyelvi-, matematika-
vagy egyéb tagozatos iskolákba, ellenben a gyógypedagógiai
intézményekben indokolatlanul nagy arányban vannak
jelen.

Pedig több milliárdos európai
uniós és hazai forrásból származó összeget költöttek az elmúlt években
az iskolai szegregáció felszámolására. 2003-ban hatályba lépett az
egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény, amely tiltja az
etnikai alapú iskolai elkülönítést. Ugyanebben az évben bevezették az
ún. integrációs normatívát, ezt azok az iskolák kaphatnak meg, amelyek
együtt nevelik a roma és a sajátos nevelési igényű gyerekeket a többségi
diákokkal. Kiépült az Országos Oktatási Integrációs Hálózat, és a
pedagógusok továbbképzésére is több millió forintot
fordítottak.

Mégsem sikerült átütő
eredményt elérni – állítják az [origo] által megkérdezett szakértők,
akik szerint a sikertelenségnek több oka van: a tanárok és a szülők egy
részének elzárkózásától kezdve a nem megfelelő továbbképzéseken és
tanárképzésen át az ellenőrzés hiányáig. Az iskolák és a fenntartók
ugyanis szegregálhatnak, az esetek többségében senki sem ellenőrzi, hogy
betartják-e az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, nem oktatják-e
elkülönítve a roma diákokat – így előfordulhat, hogy olyan intézmény
kapott az együttnevelésre pénzt, amely közben például külön osztályokba
szervezte a roma tanulókat. Sok iskola akkor is pályázik integrációs
forrásra, ha korábban mint szegregált intézmény kapott pénzt, és a
tanárok meg sem tudják mondani, vajon mi is a pályázat pontos célja.
Viszont ezek az összegek megmenthetik az iskolát az anyagi csődtől –
véli Németh Szilvia szociológus, aki szerint jóval alaposabb szakmai
ellenőrzésre lenne szükség, amely nemcsak az írásbeli beszámolók
átnézését, hanem például az osztálytermi munka kielemzését is kellene,
hogy jelentse.

Borovszky Tímea, az Oktatási és
Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatója ugyanakkor azt
ígéri, az ellenőrzést eddig is ellátó Oktatási Hivatal a jövőben
kiterjedtebben és gyakrabban ellenőrzi majd az iskolákat. „Jövőre
létrejön egy olyan részleg, amely kifejezetten azt vizsgálja majd, van-e
az iskolákban szegregráció. Azok az intézmények, amelyekről már
kiderült, hogy nem felelnek meg az esélyegyenlőségi törvény
előírásainak, már most sem kapnak uniós támogatást, és a korábban,
integrációs célra nekik ítélt pénzt is vissza kell fizetniük, valamint
egyéb hazai és uniós forrásoktól is elesnek” – magyarázza a
főigazgató.