Nemcsak
Kádár János tudott üvöltözni a népszabadságosokkal, a Horthy-korban is
tartottak eligazításokat a lapok főszerkesztőinek.
(Forrás:
Index)

Egy frissen megjelent
dokumentumkötet a cenzúra és a sajtóirányítás legostobább eseteit is
bemutatja. Az alapanyagot az MTI egyik korabeli vezetőjének 1942-43-as
feljegyzései szolgáltatták. A budapesti könyvfesztiválra időzített
kiadványban olvasni lehet arról is, hogy Tiso milyen feltételekkel
csatlakoztatta volna Szlovákiát – Hitler terveit megelőzve –
Magyarországhoz.

„A magyar hadsereg
jó helyen van. A zömnek semmi baja. Az az egyharmadrész, amelyet
legutóbb is említettem, ma is harcol, a többit meg nem kell félteni” –
ezt Kádár Gyula vezérkari ezredes mondta 1943. február 12-én, egy
főszerkesztői értekezleten. Ezeket a titkos megbeszéléseket akkoriban a
magyar sajtó eligazítására rendszeresen tartották a hivatalban lévő
Kállay-kormány emberei.

A
Don-kanyarban, 1943 januárjában a szovjetek felmorzsolták a 2. magyar
hadsereget, ám a Kállay-kormány ezt megpróbálta eltitkolni a közvélemény
elől. Még egy hónappal az urivi és scsucsjei szovjet áttörés után sem
adtak pontos adatokat a hadseregről, amely 200 ezer emberéből körülbelül
120 ezret vesztett ekkor (a halálos áldozatok, a sebesültek és az
eltűntek számáról nagyon eltérőek a becslések).

Igaz, januárban még valamivel közlékenyebbek voltak a
kormány emberei. Kádár Gyula egy hasonló értekezleten, 1943. január
20-án még azt mondta: „A Szovjet hatalmas erőkkel támadta meg a Don
menti magyar állásokat., és ezeknek a támadásoknak a magyar csapatok egy
hétnél tovább nem tudtak ellenállani. A románok azonnal elszaladtak, az
olaszok ugyancsak kénytelenek voltak meghátrálni. (…) Hogy mennyi
eltűnésünk és megfagyásunk lesz, azt természetesen most még senki meg
nem mondhatja. A második magyar hadsereg ütőképessége hosszú időre
megbénult. Fegyveres magyar akciókról jó ideig nem lehet szó többé. Hogy
a hadsereg megmaradt része mikor és hol csatlakozik egy másik
hadseregközponthoz, és mikor lesz ütőképes, azt nem
tudjuk.”

A Kállay-kormány
tájékoztatáspolitikáját abból a kiadványból ismerhetjük meg, amelyet
„…a háború szolgálatában” címmel jelentetett meg a Napvilág Kiadó. A
kötet alcíme: Főszerkesztői értekezletek. 1942. szeptember 22.-1943.
augusztus 25.