A világ
dokumentumörökségének része lett Magyarország első nyomtatott térképe,
az Ingolstadtban 1528-ban megjelent Tabula Hungariae – derül ki az ENSZ
Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Párizsban
közzétett listájából.
(Forrás: Múlt-kor)

A ENSZ-szervezet kétévente tanácskozó nemzetközi
tanácsadó bizottsága június közepén a dél-afrikai Pretoriában tartott
ülésén 38 újabb írott, illetve audiovizuális dokumentumot vett fel A
világ emlékezete listára, amelyen eddig 120 dokumentum
szerepelt.

A világ emlékezete
programja keretében a listára felvett 38 új dokumentum között egyebek
közt Nelson Mandela dél-afrikai polgárjogi harcos perének iratai, az
argentin diktatúra archívuma, Svédországból Ingmar Bergman filmrendező
és az Alfred Nobel-család irattára, Szlovákiából a Besztercebányán
őrzött 17-20. századi felvidéki bányatérképek, illetve az Óz, a csodák
csodája című amerikai filmklasszikus szerepel.

Magyarország két dokumentummal pályázott a pretoriai
ülésen: a középkori térképen kívül szerette volna felvetetni a listára
Kodály Zoltán, Bartók Béla és követőik által gyűjtött klasszikus
népzenei kollekciót is. A listára felkerült Tabula Hungariae 1528.
májusában jelent meg Ingolstadtban. A térképet évszázadokon keresztül
csak leírásokból ismerték a kutatók és az érdeklődők, míg az 1880-as
években váratlanul elő nem bukkant az ismeretlenség homályából. A
könyvgyűjtő Apponyi Sándor gróf vásárolta meg és később annyi más
ritkasággal együtt 1924-ben az Országos Széchényi Könyvtár régi és ritka
könyveket őrző gyűjteményének ajándékozta.

E térkép hitelesen hozza elénk a Mohács előtti
Magyarország képét, segítségével bepillantást nyerhetünk abba a
tudásanyagba, amellyel eleink Magyarországról és annak környezetéről
bírtak. E mű segítségével például feltárul az a településszerkezet,
amely a középkori Magyarországon a 16. század elejére kialakult, és
amelynek egy része a 150 éves török uralom alatt el is pusztult. A
készítőről csak annyi tudható, hogy egy bizonyos Lázár (kereszt)nevű
személy volt a 16. század első évtizedeiben. Joggal vélhető, hogy Lázár a
maga korában nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki
kortársai érdeklődését magára vonhatta volna.

Foglalkozásáról a források csak az tartották
szükségesnek lejegyezni, hogy „secretarius”, azaz „titkár” lehetett, és a
térképet készítő Lázár Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek idején
és környezetében élt és működött. Bakócz a kor Magyarországán egyszerre
töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás, esztergomi érsek,
konstantinápolyi pátriárka) és világi (fő- és titkos kancellár)
méltóságot is. Bakócz személyi titkárait név szerint ismerjük. Csak
„hozzáértő” ember volt, tanulmányait a mai középfokú oktatásnak
megfelelő iskolák keretei között végezhette, azaz „deák” volt. A szerzőt
a források magyarként említik, és ezt térképének névanyaga is
egyértelműen megerősíti. A térképből csak egyetlen példány ismert a
világon.

A világ emlékezete program
1992-ben indult és célja a tagországokban fellelhető, egyetemes értékkel
bíró, ritka és veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok,
gyűjtemények azonosítása, megőrzése és széles körű megismertetése a
Világörökséghez hasonló A világ emlékezete listán.

Az UNESCO hivatalos értesítéséből derül majd ki, hogy a
listára kerülés milyen kötelezettséggel jár a könyvtár és annak
fenntartója, a magyar állam számára.