Végéhez
közeledik a NASA, a londoni Kings College és a Haifai Egyetem közös
vállalkozása: két év múlva az interneten mindenki számára elérhetőek
lesznek a több ezer éves tekercsek lapjai. (Forrás:
Múlt-kor)

Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy
barlangban egy fiatal beduin pásztor, aki elbitangolt birkáit kereste.
Az i.e. 250 és i.sz. 70 közötti időből származó 900 tekercset – több
mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon – 1947 és 1956 között találták 11
barlangban a holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a
kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet
Kumránban kerültek elő, Jerikótól 15 kilométerre délre. A tekercseket
vélhetően az esszénusok, egy szigorú és elszigetelt zsidó szekta tagjai
írták.

A 2000 éves tekercsek a Biblia legkorábbi
példányai (csak Eszter könyve hiányzik belőle), és nagyon sok apokrif
fejezet is megtalálható közöttük. A közel 15 ezer töredék nagyjából 900
egykori dokumentumhoz tartozhat, bár arról nagyon komoly viták folynak,
hogy melyik melyik után következik, vagy hogy pontosan mi is szerepel
azokon.

A
tekercseket felfedezésük után csak igen kevés kutató ismerhette meg,
majd az elmúlt 20 évben ez a szám egyre nőtt, és 2001-ben végül az
összes töredék publikálása mellett döntöttek. A körülöttük folyó vita
azonban ettől csak inkább fokozódott, és a téma szakértői azóta
egyfolytában a tekercsek személyes vizsgálatát követelik az
Izraeli Régészeti Hatóságtól, míg a világ legnagyobb múzeumai szeretnék
azokat vándorkiállításokon viszontlátni. Ez azonban csak egy töredéket
érint: a jövő hónapban például a New York-i Zsidó Múzeum mutathat be hat
tekercset.

Az izraeli
szakértők bár örülnek az effajta érdeklődésnek, szerintük a legtöbbször
azért nem engednek senkinek, mert a legkisebb hozzáférés is károsítja az
ókori írásokat. Emellett azoknak az sem tett jót, hogy az 1950-es
években a kutatók olyan ragasztószalaggal rögzítették a
papiruszdarabokat, amely már teljesen tönkrement, míg a ragasztó
feloldotta az ókori
tintát.

A projektet a mostanra elkerülhetetlen
állagmegóvás miatt kezdték el, és ekkor döntöttek a fotózásról is:
minden darabról színes és infravörös képeket készítenek, amellyel azt is
felügyelni tudják, hogy mennyiben romlik a jövőben a tekercsek állaga.
Ekkor határoztak arról is, ha már egyszer elkészül egy ilyen gyűjtemény,
akkor azt az interneten mindenki számára elérhetővé
teszik.

A kutatók és technikusok a hagyományos
modelleknél felbontásban és képélességben is sokkal komolyabb digitális
fényképezőgépekkel, illetve egy különleges, 75 ezer dollár értékű
multispektrális kamerával, és speciális fényforrások segítségével
készítik a korábban érintetlen tekercsekről a
képeket.

A gyűjteményt eddig egyetlen egyszer, az
1950-es években fotózták le, és a képeket ma szigorúan őrzik. A mostani
adatbázis készítésekor ezeket a képeket is beszkennelték, és azok
korábban ismeretlen szövegrészleteket is bemutatnak. Emellett az is
kiderült, hogy a tekercsek egy részének nyoma veszett, illetve a
meglévők is komolyan károsodtak.