MTE-kerekasztal
a magyarországi e-learning piacról.
(Forrás. Terminál)

A digitális tartalomfejlesztésben jártas, a
pedagógiai és az informatikai tudást ötvözni képes szakemberek, illetve
az állami szereplők és a digitális tartalomfejlesztők közötti párbeszéd
hiánya a magyarországi e-learning piac legfőbb gyengesége – hangzott el a
Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) által összehívott
„Lehet-e kettőből egy, avagy szükséges és lehetséges-e a tartalomcsere a
magyarországi e-learning piacon?” című kerekasztal beszélgetésen.

Egy-egy sikeres e-learning projekt megvalósításához
alapvetően háromféle kompetencia szükséges – mondták el a
tartalomszolgáltatók képviselői: az egyik résztudást a pedagógusok
képesek nyújtani, ők értenek a digitálisan megalkotandó tudásanyag
szakmai prezentálásához, a tanításhoz. A munkacsoportban helyet kell
kapniuk az informatikához értő technológiai tudással rendelkező
szakembereknek. A piacon a fenti két kategóriából nincs hiány.
Ugyanakkor szükséges egy harmadik típusú szakértelem felvonultatása, ez
pedig a két területet összekötő szerep, aki ért az e-learning anyagok
hatékony kialakításához. Ez a szakember ismeri a digitális tartalmak
felhasználhatóságának kritériumait és a felhasználási szokásokat. Ilyen
típusú szakember kevés van Magyarországon, és hosszabb távon komoly
versenyhátrányt jelenthet, hogy nincs olyan szakképzés sem, ahol ezt a
fajta tudást el lehetne sajátítani. Ennek a tudásnak az oktatására már
csak azért is szükség lenne, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a
projektek, ahol ezt a típusú szakértelmet nélkülözni voltak
kénytelenek, szinte kivétel nélkül bukással végződtek.

A szakmai szervezetek és az
érintett állami szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy
szükséges lenne a felek közötti párbeszéd és koordináció erősítése; a
piaci szereplőknek jelenleg rendkívül kevés információjuk van arról,
hogy milyen új elképzeléseken dolgoznak a terület illetékes hivatalainak
apparátusaiban, pedig ezek a tervezetek nagyban befolyásolják majd az ő
piaci működésüket is. A szabályalkotók pedig a megfelelő párbeszéd
híján nem jutnak adekvát visszajelzésekhez a piaci szereplők részéről,
nem ismerik meg kellő mértékben a piacon működő tartalomszolgáltatók és
tartalomfejlesztők igényeit, és a legtöbb esetben nem értesülnek a
pozitív piaci fejleményekről, sikertörténetekről, pedig ezek tanulságait
bele tudnák építeni a készülő tervezetekbe.

A beszélgetés során elhangzott, hogy az oktatási tárca
mérlegeli az úgynevezett „digitális lojalitás” eszközének kidolgozását
és bevezetését. A néhány külföldi országban már működő program keretében
a digitális tartalmakat aktívan használó pedagógusok valamilyen
formában krediteket generálnának a maguk, vagy az iskolájuk számára. A
kreditrendszerben gyűjtött virtuális pontokért pedig újabb – egyébként
fizetős – digitális tartalmakhoz juthatnának hozzá. Ez pedig további
piacot teremtene a digitális tartalomfejlesztés számára, hiszen mind a
tanárok, mind pedig a tartalomszolgáltatók arra lennének ösztönözve,
hogy minél több, minél magasabb színvonalú digitális anyagot
használjanak.

A
Kerekasztal résztvevői voltak:
Horváth Ádám
(Oktatási Minisztérium, informatikai tanácsadó)
Könczöl Tamás
(Sulinet, igazgató)
Dr. Szivi József (Nemzeti Felnőttképzési
Intézet, szakmai igazgató-helyettes)
Honti Pál (Magyarországi
Tartalomszolgáltatók Egyesülete, elnökségi tag és a Coedu Tudásháló
vezetője)