Egy
ujjlenyomat tehet pontot arra az évszázados vitára, amely a római
Borghese Galériában kiállított egyik kép körül alakult ki.
(Forrás:
National Geographic)
A gyermek
Krisztus imádása című festményt már sokaknak tulajdonították, mígnem a
konszenzus egy dominikánus szerzetes, Bartolomeo barát körül alakult ki.
A restaurálási munkálatok során azonban egy ujjlenyomatra bukkantak,
melyről azt feltételezik, hogy az Leonardo da Vincié.
Raffaello, Ghirlandaio, Lorenzo di Credi, Fra Bartolomeo –
mindannyian neves reneszánsz festők, ám ezen kívül legalább még egy
dolog összeköti őket. Egy mestermű, A gyermek Krisztus imádása című kép
megfestőjének tartották őket valaha. Ugyan művészettörténészek végül
Raffaello egyik legjobb barátjának, a nála tíz évvel idősebb
Bartolomeónak tulajdonították a képet, ám egy friss felfedezés
megkérdőjelezheti ezt a konszenzust.
A kép restaurálása során ugyanis olyan ujjlenyomatra
bukkantak, melyről azt feltételezik, hogy az Leonardo da Vincié lehet.
„Amikor elkészültünk a restaurálással, akkor vettük észre, hogy a kép
bal felső sarkában, valahol az égen megtörik kissé a fény és egy sárgás
fényudvar keletkezik ezen a helyen” – nyilatkozta Elisabetta Zatti a
restaurálási munkálatok vezetője az AP hírügynökségnek. A vizsgálatok
során aztán kiderült, hogy egy ujjlenyomat okozza a
fénytörést.
A reneszánsz festők
közül da Vincinek volt szokása, hogy ujjlenyomatot hagy művein – már
amelyiken tudott legalábbis. Kutatóknak ezért is jutott először eszébe,
hogy talán mégsem Bartolomeo szerzetes festhette a képet, hanem a
polihisztor Leonardo. Hogy valóban mi az igazság, annak kiderítésére
több műértő fotográfus kerekedett fel, hogy más Leonardo képeken
található ujjlenyomatokkal vessék össze a most felfedezettet. Legutóbb
novemberben Krakkóban találtak szintén restaurálási munkák közben egy
ujjlenyomatot da Vinci Asszony hermelinnel című képén.
Az ujjlenyomat felfedezése azonban
egyéb dolgokra is ráébresztette a művészettörténészeket: olyan apró
részleteket és motívumokat fedeztek fel a festményen, amelyek eddig
mindenki figyelmét elkerülték. A gyemek Krisztus imádása című képen
ugyanis a feltámadást jelképező kankalin, illetve Szűzanyát szimbolizáló
veronikafű is megjelenik, melyekről művészettörténészi körökben ismert,
hogy kifejezetten Leonardora utalnak.
Ezen kívül mindeddig szintén átsiklottak afölött az
apró részlet fölött, hogy a képen látható Szűzanyának aránytalanul
hosszú, már-már férfiéhez hasonlítható keze van – erről viszont már
mindenki ráismerhet Leonardóra, neki volt ugyanis szokása a női kezek
megnyújtása.
Ugyancsak felfedezni
vélik az ujjlenyomat megtalálását követően azt a speciális „sfumato”
technikát is, amely olyannyira jellemzi Leonardo képeit. A technika
segítségével a kontúrok kissé elmosódottak lesznek, ami egyszerre
kölcsönözheti a realizmus és az álomszerűség hatását a képnek. (Mások a
sfumato jelentőségét a kétdimenzióban történő térérzékeltetésben
látják.)
A Firenze közelében
található, Leonardónak szentelt múzeum főigazgatója, Alessandro Vezzosi
ugyan nem vett részt a restaurálási munkálatokban, ám roppant érdekesnek
tartotta a felfedezést. Elismerte, hogy valóban da Vincinek volt
szokása ujjlenyomatok hátrahagyása, ám egyben figyelmeztetett: ha még
megegyezik is az ujjlenyomat Leonardoéval, akkor sem lehetünk teljesen
biztosak abban, hogy valóban ő festette a képet. A reneszánsz korában
ugyanis nem volt ritka, hogy egy képet az egyik festő elkezdett, egy
másik pedig befejezte azt.
Ráadásul
Bartolomeo szerzetesről is közismert, hogy nem egy alkalommal hagyta
félbe egyes képeit. Rómában tett látogatása után a dominikánus szerzetes
éppen Raffaellónak hagyott hátra két félkész képet, melyket aztán
legjobb barátja fejezett be. Ráadásul művészettörténészek azzal is
tisztában vannak, hogy Bartolomeo barát ifjúkorában igen alaposan
elemezte és tanulmányozta Leonardo munkáit, ami akár a stílusbeli
hasonlóságok eredője is lehet.
Vezzosi ellenvetéseire a restaurálási munkálatokat
vezető Elisabetta Zatti így reagált: „Nagyon nehéz elképzelni Leonardo
da Vinciről, hogy más képeit fejezte volna be, vagy hogy az ő
félbehagyott képeit más fejezte volna be. Ez nem Leonardóra utal.” Hogy
mi lesz a végeredmény, az március végén kiderül, amikor a Krakkóban
készült képekkel összevetik a most felfedezett ujjlenyomatokat.