• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Darázsderék és tetszetős domborulatok: kiállítás a fűző történetéről
2007. június 13. szerda, 0:00

Európában
a 18. század óta beszélhetünk a mai értelemben vett divatról – derül ki
az ELTE Egyetemi Könyvtárának hamarosan nyíló kiállításán.
(Forrás:
Múlt-kor)

Ennek egy különleges
darabjáról, a női alakot mindig az aktuális szépségideál szerint formáló
fűzőről emlékezik meg az intézmény tárlata.


A divat követése az iparosodással, a gyárak, az üzemek,
a varrógépek elterjedésével mind szélesebb néprétegek számára
elérhetővé vált. A 19. században sorra jelentek meg az irodalmi lapokkal
együtt a divatlapok, s velük a divattudósítások, a divat- és
szabásmintarajzok. E században vált el élesen egymástól a nők és a
férfiak ruházatának stílusa is.


Az
elkülönülés módjait a polgári társadalom – a feudálishoz képest –
magánéletet elkülönítő, egyre szigorúbb szabályrendszere, érték- és
tabuképzése mozgatta. A divat megvásárolható árucikk lett, olyan termék,
melynek birtokában bárki demonstrálhatta az általa választott, elérni
és képviselni vágyott értékrendet. A feudális korlátokat átlépő,
önereje, képességei alapján fellépő polgárok – férfiak ruházatában a
praktikum érvényesült.


A
háttérbázist biztosító nők „hagyományosra” szűkített mozgástere viszont a
korábbi állapotuknál jobban korlátok közé szorult. A közéletből
kirekesztett nők az erkölcsösség és az illendőség letéteményesei, a
társadalmi rangot meghatározó megbecsültség, értékmérés reprezentatív
eszközei lettek. Míg a férfiak hada a különböző hivatalokban gyűrte a
munka dandárját, addig a nők otthon őrködtek a család jó híre
felett.


Az egyéni teljesítményt
előtérbe helyező társadalomban a férfiak hétköznapi öltözete
egyszerűsödött, a nőké viszont egyre változatosabb lett. Az elsősorban
reprezentálásra szorított nők a divat védőszárnyai alatt tabusértések
sorozatát hajtották végre (a dekoltázs mélysége, a szoknyahossz
rövidülése, a szoknya szűkülése, a boka és a lábak láthatósága). Viszont
ők, illetve társaságuk szolgáltatta azt a közeget, ahol a szabályok
elfogadása történt, tehát itt mutatták be, hogyan illik viselni a ruhát,
s egyúttal milyen kapcsolattartási, érintkezési módok érvényesülhetnek.
Divattal főként az arisztokrácia és a városi (nagy)polgárság hölgyei
foglalkoztak.


A viselkedési
tanácsadó irodalom is ekkor élte virágkorát. Erasmus óta foglalkoztak a
rendi korlátokat átlépő illemszabályokkal. Knigge után Gottfried
Immanuel Wenzel 1801-es „Der Mann von Welt” című könyve a filozófiai és
lélektani megalapozottságú társasági oktatóirodalom egyik legnépszerűbb
műve volt, melyet egykorúan erősen átdolgozva magyar nyelven is
olvashattak. (Az eredeti kiadás egy példánya látható a
kiállításon.)  A mű sikere nyomán számos más hasonló
viselkedési tanácsadó irodalmat ültettek át a magyar viszonyokhoz
igazítva.


Tovább
a cikk folytatásához

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

A TTE alakulása - sajtóvisszhang

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017