Értékes
leletek kerültek elő a jászberényi Nagyboldogasszony-templom kriptájának
felújításakor a nyughelyekről. A gazdag leletanyagot a jászberényi Jász
Múzeumban mutatják be az érdeklődőknek.
(Forrás:
Népszabadság)

A jászsági
néprajzkutatók, múzeumi szakemberek eddig csupán leírásokból ismerték,
milyen volt hajdan a fátyolfőkötő, és hogy nézett ki az úgynevezett
„halóruha”, amelyben az elhunytakat eltemették. Ezeket a tárgyakat –
vagy legalábbis épen maradt darabjaikat – most a kezükbe vehetik és
közelebbről megvizsgálhatják a kutatók, miután a jászberényi
Nagyboldogasszony-templom kriptájának felújítása során értékes, eddig
még sosem látott viseleti darabok kerültek elő a
nyughelyekből.

A jászberényi
Nagyboldogasszony-templom kriptáját 1782. július 28-án nyitották meg,
ekkor szentelte fel azt gróf Eszterházy Károly püspök. Ide temetkeztek a
város jeles polgárai, jászkapitányok, papok, orvosok, táblabírók,
jegyzők és családtagjaik. Később több kriptát is kiürítettek és
értékesítettek: ennek az „akciónak” esett áldozatul kőhalmi Horváth
Péter, a Jászkunság első történetírójának, valamint Steösszel József
nádori főkapitánynak a sírja is. A temetkezési hely napjainkban is
működik, a régi kriptafülkék közül azonban mintegy negyvenet semmilyen
tábla nem jelöl. Az egyház tervbe vette a kripta felújítását, amelyhez
első lépésként meg kellett állapítani az ott nyugvó személyek
azonosságát. Medvegy János apát a jászberényi Jász Múzeumhoz fordult
segítségért, és Hortiné Bathó Edit múzeumigazgató vezetésével megalakult
egy régészekből, antropológusokból és néprajzosokból álló munkacsoport,
amely február közepén megkezdte a kripták
feltárását.

– Már az első néhány
fülke feltárása is komoly meglepetéssel szolgált – mondja a Jász Múzeum
igazgatója. – Rendkívül szép és aránylag jó állapotú festett, illetve
gömbölyű fejű szögekkel kivert koporsók kerültek elő, amelyeken
olvashatók voltak a nevek. Ennek köszönhetően azonosítani lehetett az
elhunyt személyt, sőt a halotti anyakönyvvel összevetve még bővebb
információ birtokába juthattunk.

Hortiné Bathó Edit elmondta: a kriptákban mérhető
szinte százszázalékos páratartalom a csontokat teljesen
szétporlasztotta, ugyanakkor elfogadható állapotban találtak meg
különböző ruhadarabokat. A feltárt koporsókból olyan néprajzi anyag –
elsősorban textília – került napvilágra, amely pontos információkkal
szolgál a jászberényiek XVIII-XIX. századi viseletéről. A ruhadarabok
közül különösen értékesek a csipkével borított női fátyolfőkötők, a
selyemből, taftból készült, különleges szabású, úgynevezett „halóruhák”,
a vállkendők, ruhagallérok és kötények. Férfiruhák közül kevesebb
maradt épségben, de aránylag jó állapotban került elő egy posztóból
készült zsinóros nadrág és dolmány, a hozzá járó nyakravalóval
együtt.

– Minden koporsóban
találtunk imakönyvet, amelyek 1842-ig kivétel nélkül kinyitva kerültek
az elhunyt ölébe. Mivel az imakönyveknek csak a bőrborítója és a csatja
maradt meg épségben, így nem lehet tudni, hogy egy bizonyos oldalon
voltak-e kinyitva, vagy mindegyik más-más imádságnál – mondja a
múzeumigazgató, aki hozzáteszi: régi temetkezési szokások jeleit is
megtalálták. Korabeli feljegyzésekből tudták például, hogy a jászberényi
ifjabb Kállai Istvánt tizennyolc évesen villámcsapás sújtotta halálra.
Most megtalálták a földi maradványait: vőlegényként temették el; a
fejére helyezett rozmaringkoszorúból és a kezében lévő rozmaringágból
lehetett erre következtetni.

A
leleteket szakszerűen dokumentálták: az épen maradt csontok a
Természettudományi Múzeumba kerülnek további kutatás céljából, a
textil-, bőr-, fém- és fatárgyakat pedig restaurálják. A gazdag
leletanyagot később egy látványos kiállítás keretében a jászberényi Jász
Múzeumban mutatják majd be.