A
csernobili katasztrófa 20. évfordulója alkalmából megnyíló kiállítás az
elmúlt évszázad és a hidegháború korszakának egyik legfontosabb és
legneuralgikusabb területét mutatja be.

A csernobili katasztrófa 20. évfordulója alkalmából
megnyíló kiállítás az elmúlt évszázad és a hidegháború korszakának egyik
legfontosabb és legneuralgikusabb területe, a nukleáris kutatások és az
atomenergia békés felhasználásának történetét kívánja bemutatni a 21.
századból visszatekintve, mindenekelőtt a volt Szovjetunióra és a volt
szocialista tömbre összpontosítva.

Az atom egyszerre volt a határtalan bõség
utópiájának és az apokalipszis modern vízióinak jelképe. A hidegháború
idõszakában az atom a kölcsönös zsarolás eszköze volt a két
világrendszer csatájában. Láthatatlan háború folyt egymás titkainak
kifürkészésére. Az atomot övezõ titkok
sûrû erdeje tápot adott a fantáziának, a
rettegésnek, a kölcsönös gyanakvásnak és bizalmatlanságnak. A szovjet
blokk atomprogramjainak történetét még nem írták meg. Borisz Jelcin, az
Orosz Föderáció elnöke csak 1991-ben engedélyezte a szovjet
atomprogramokra vonatkozó titkos archívumok egy részének megnyitását. Az
elmúlt évtizedben a megelõzõ korszak atomhoz
kapcsolódó eszközei lassan múzeumba kerülnek, létesítményinek egy része
ma már turisztikai látványosság.

A
szervezők szerint a kiállításnak nem célja a részletes történeti
feltárás. A kiállítás szervezõi elsõsorban
makettek, tárgyak, plakátok, eredeti dokumentumok, audio-vizuális
anyagok és korabeli mûvészeti alkotások segítségével
igyekeznek képet adni az atom igézetérõl és
rettenetérõl, amely egyszerre volt jelen a
korban.

A kiállítás a hidegháború
kontextusában igyekszik bemutatni az atomhoz
fûzõdõ kölcsönös víziókat és félelmeket.
Az atom katonai és a békés célú felhasználása, illetve az ezekre
vonatkozó kutatások közti határvonal mindig is elmosódott volt. A
kiállítás igyekszik érzékeltetni ezt a szürke zónát. Külön rész taglalja
a kelet-európai nyersanyagkitermelést, az uránbányászat gazdasági,
politikai vetületét, a keleti tömbben folyó közös nukleáris kutatási
programokkal. A hidegháború jellegzetes fejezete volt a nukleáris
kémkedés.

A kiállítás másik
fókuszpontja Csernobil, a katasztrófához vezetõ út, maga
katasztrófa és annak utóélete, máig ható környezeti és politikai
következményei. Ezzel összefüggésben foglalkozik a kiállítás a polgári
védelem és a katasztrófavédelem sajátos szerepével (mozgósítás,
ideológiai indoktrináció, a militáris szellem és a hiszterizálás
fenntartásának eszköze) a kommunista rendszerekben, valamint a nukleáris
örökség és a kommunizmus összeomlása közti
összefüggésekkel.

Az ezerarcú és
láthatatlan atom ma leginkább azokon a problémákon keresztül vált
láthatóvá, amelyek nap mint nap foglalkoztatnak bennünket. Az
atomfegyverek elterjedését megakadályozni kívánó vagy az
atomerõmûvek biztonságos mûködtetését
szavatolni igyekvõ nemzetközi egyezmények és
együttmûködés körüli problémák mind arra a pillanatra
vezethetõek vissza, midõn a múlt század harmincas
éveinek derekán az atom kiszabadult a tudósok laboratóriumaiból. Az
atomenergia és az atom hasznosításának jövõje azonban
továbbra is kényes és érzékeny téma Nyugaton éppúgy, mint az egykori
szovjet blokk országaiban. Továbbra is viták folynak az
atomerõmûvek biztonságáról, vagy arról, miként
elõzhetõ meg, hogy terrorszervezetek
atomfegyverhez, nukleáris eszközökhöz jussanak. Komoly aggodalmakat kelt
az atomhulladék mindmáig megoldatlan problémája. Rettegés és eufória,
háború és béke, utópia és realitás – mindez velünk maradt. Az atomóra
tovább ketyeg. Vajon miféle idõt számlál?

A kiállítás június 11-ig
látogatható.
Helyszín: 1051 Budapest, Arany János utca
32.