Ellentétben
a politikusok szokásos semmitmondó retorikájával, ha egy tudós kiáltja,
hogy „Veszélyben a nemzet”, akkor ő érvekkel alá is támasztja a
kijelentést. A közoktatás tragikus színvonalára hivatkozva mindez
megtörtént. (Forrás: FN)

A szlogent
a Magyar Tudományos Akadémia minapi tudományos ülésén Csapó Benő
vetítette ki. Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának (KEB) tagja arra
az amerikai jelentésre („Egy nemzet végveszélyben”) utalt előadásában,
amely az USA oktatási rendszeréről készült 1983-ban, és amelynek alapján
végül a tengerentúli közoktatás a különböző, egy irányba mutató
intézkedések hatására folyamatos növekedési pályára
állt.

Ma Magyarországon van szükség
sürgős beavatkozásra – vélik a KEB tagjai. Csapó és kollégái már nem
először fogalmazzák meg e drámai tételeket. 2006-ban nyilvánosságra
hoztak egy tanulmányt, amely azt bizonyította, hogy a foglalkoztatás
növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó reformja nélkül. Ugyanezt a
tételt bizonyította sokkal részletesebben az Oktatási Kerekasztal által
tavaly kiadott Zöld Könyv is. Ellentétben az 1983-as amerikai
jelentéssel, mindkét hazai tanulmány szinte visszhang nélkül maradt a
szakma körében is, és az oktatáspolitika sem reagált
rá.

Elhibázott döntések
sora

Csapó drámai megfogalmazásban
tárta fel, hogy a közoktatás – az FN olvasóinak már korábban felvázolt –
gyenge teljesítménye ma már olyan szintű, hogy veszélyezteti a magyar
írásbeliséget, a magyar nyelvet, és a nemzeti kultúrát. Kifejezte
aggodalmát a magyar tudomány jövője miatt, szerinte veszélyben lesz az
ország gazdasági versenyképessége, a társadalmi kohézió és végül a
demokrácia is, ha nem történik sürgősen, tudományos elvekre épülő
beavatkozás az oktatás területén.

Elhibázott döntések sorozata vezetett a mai
katasztrofális helyzethez, 20-30 éve zajlik mindenféle reform a
közoktatásban, de sokszor a deklarált célok szöges ellentétben vannak a
gyakorlattal – mondta Csapó Benő. „Elvileg küzdünk az iskolák közötti
különbségek csökkentéséért, miközben a – szabad diákválasztássá torzult –
szabad iskolaválasztás, s az ezen elven működő 4, 6, 8 évfolyamos
gimnáziumok szelektálása pont ez ellen hat. A bolognai rendszer
bevezetésével hiába vélik úgy, hogy a pályaválasztás 21 éves korra
tolódik ki, ha már a középiskola második osztályában el kell döntenie a
fiatalnak, hogy miből érettségizik. Hirdetik például a kompetenciaalapú
oktatást, de jelenleg száznál is több érettségi tantárgy között
választhatnak a diákok. A tanárképzés egyetemi szintre emelésével
mindenki egyetért, miközben ma főiskolán is képeznek már középiskolai
tanárt” – ismertette az ellentmondásokat Csapó.

Megbukott az érettségi

Az érettségi reformja szintén nem váltotta be a hozzá
fűzött reményeket. Több problémát is megvilágított Csapó ezzel
kapcsolatban. (Bővebben a FN-en: Bukásra áll a kétszintű érettségi) Nem
világos például, hogy az emelt és középszintű érettségi között miért
pont 40 a pontkülönbség. Mi alapján hasonlítható össze a két teszt?
Értelmetlenné vált a diákok számára az emelt szint választása, az
érettségi tárgyak túlburjánzása figyelhető meg satöbbi. A felsőoktatás
színvonala is drámaian visszaesett, és különösen a tanárképzésé –
vélekedett a professzor, aki hangsúlyozta, a közvélekedéssel ellentétben
mindezt azonban nem lehet a bolognai rendszerre
fogni.

„A magyar közoktatásra
jellemző, hogy a reformpróbálkozások többször tovább rontottak a
helyzeten, ennek az az oka, hogy tudományosan meg nem alapozott
döntéseket hoztak az oktatásirányítók. A demokratikus társadalmakban
elengedhetetlen, hogy bizonyítékokra alapozott oktatáspolitikát
alkalmazzanak, mint ahogy azt törvényi szintre emelték 2001-ben az
Egyesült Államokban is – hangsúlyozta a szakember.

[…]