Idősebb
generációk még azzal az elképzeléssel élhetik le életüket, hogy a
szilveszteri műsornak nagyszabású, fontos televíziós eseménynek kellene
lennie. Nézzük végig, hogyan alakult ki a magyar szilveszteri műsor
hagyománya. (Forrás: hvg.hu)

„Sokaknak az a véleménye, hogy a Szilveszterből nem
kellene olyan nagy hűhót csapni, mint ahogyan általában a világon sehol
sem szokás. Szerintem azonban a szilveszteri műsor minálunk össznépi
ügy, és munkatársaimnak is az a véleménye, hogy nálunk az esztendő
utolsó napja már ilyen népmulatsággá alakult. És ha a közönség annyira
nagyigényű a szilveszteri kabarét illetően – akkor nekünk ezt az igényt
ki kell szolgálnunk…” – nyilatkozta 1964-ben Romhányi József, a Magyar
Televízió Szórakoztató Rovatának vezetője. Kérdés, hogy miért vált
ilyen fontos eseménnyé a televíziós szilveszter?

„A szilveszter »országos ügy« volt”
– meséli Bednai Nándor, az első magyar televíziós rendező, tizenhét
szilveszteri műsor rendezője, akit a lehetséges válaszokról faggattunk.
„Egyrészt maga a közönség is szeretett volna szilveszterkor egy jót
szórakozni, másrészt a politikai vezetés – amelynek irányítása alatt
állt a szilveszteri műsor – is azt akarta, hogy az emberek
szilveszterkor mókázzanak egy nagyot, azután másnap, elsején, másodikán
esetleg következtek az áremelkedések.”

A szilveszteri kabaré egyidős a magyar televíziózással,
annyira, hogy a televízió indulásának rögtön az első évében, 1957-ben
Tele humor, Tele dal, Tele tánc címmel láthatták a nézők „a tévé
nyilvános szilveszteri kabaréját”, amelyet a Magyar Optikai Művek
művelődési házából közvetítettek. Ekkoriban már a Magyar Rádióban jó
ideje hagyomány volt a Szilveszter esti kabaréműsor – Tarka est -, nem
véletlen, hogy ennek mintájára a televíziós szilveszter sem maradhatott
el. Azért némi szorongás lehetett az alkotókban, az akkori Rádióújság
ajánlójából egy kevés aggodalmat is kihallunk, majdhogynem előre
szabadkoznak amiatt, hogy a rádióban és a színpadon jól bevált műfaj a
képernyőn talán nem fog működni. Pedig ugyanez a történet már lefutott
egyszer, amikor a kabaré és a komikusok a színpad után birtokukba vették
a rádiót is, akkor az volt a dilemma, hogy miként fog érvényesülni egy
színpadi műfaj a rádióban.

Külön
érdekesség, hogy ’57-ben még keveseknek volt televíziójuk (1958
decemberéig is csak 24 ezer készüléket adtak el), ez még javában a
hokedlis tévézések ideje volt, úgyhogy a műsor ajánlójában viccelődnek
is egy kicsit azon, hogy a tévétulajdonosok fölkészülhetnek arra, hogy a
szomszédok náluk fogják tölteni az estét. „Szerencsére most – mivel az
első szilveszteri tévékabaré-műsort adjuk elő – bizonyára sokan
megtisztelik majd Önöket, kedves közönségünk, a ház lakói közül, s így
együttesen jó nagyokat fognak nevetni már az első szilveszteri
műsorunkon is.”

Tehát a nagyszabású
szilveszteri műsor igénye már a tévé indulásától jelen volt, mivel a
Televízió tulajdonképpen a Rádióból nőtt ki. Az első műsorban pedig
olyan előadóművészek szerepeltek, mint Rátonyi Róbert, Zárai Márta,
Vámosi János, Hollós Ilona, Rodolfo, Kellér Dezső, és olyan színészek,
mint Feleky Kamill, Fónay Márta, Tolnay Klári, Agárdi Gábor, Kálmán
György sok-sok más művész mellett. A műsort Várkonyi Zoltán és Horváth
Tivadar rendezte, a konferanszié pedig Kellér Dezső és Gádor Béla volt.
Ekkoriban a kabarékban nagy számban szerepeltek elismert színészek, sőt,
főleg ők, és ez a nagy szilveszteri műsorok fénykorában végig így is
maradt.

A szórakoztató műsorok a
kultúra szigorúan ellenőrzött szegmensei voltak. A Magyarország a XX.
században interneten is elérhető rövid áttekintéséből szintén kiderül,
hogy legyen szó tánczenéről, revüműsorokról, vagy nyugati
krimisorozatokról, mint Az angyal, a pártvezetés erős kontroll alatt
tartotta a médiát és annak munkatársait. „Népszerűségük és magas
nézettségük miatt a szórakoztató műsorok az 1980-as évek végéig a
hatalom fokozott ellenőrzése mellett készültek. Az első években a
szilveszteri kabarékat például az MSZMP Politikai és Központi
Bizottságának képviselői »fogadták el«, saját, az
aktuális bel- és külpolitikai állapotoknak megfelelő szempontjaik
alapján. Az engedélyezett témaválaszték a hiánycikkekre, a fogyasztási
javak és szolgáltatások minőségére, a bürokratikus szemlélet bírálatára
korlátozódott. A kádári konszolidáció lassú tágulást engedélyezett e
téren is: 1961–1962-től kezdődően Róna Tibor és Kellér Dezső, később
Komlós János politikai kabaréiban már a soros áremelésekkel, a rossz
állampolgári közérzettel, a dogmatikus maradványokkal is
foglalkozhatott.”