Egy hete
indult be a tavaszi érettségi szezon a nagy, szinte minden diákot
érintő tantárgyak írásbelijeivel. Máris volt hazaárulózás, ózonlyukazás,
ki könnyűnek, ki nehéznek tartotta a teszteket, és újra fellángolt a
vita a kétszintű érettségirendszerről. (Forrás: FN)

A legtöbben, úgy tűnik, könnyen vették az első
akadályokat a matúrán. Az volt az általános vélemény, hogy nem volt
megoldhatatlan a magyar, a matek, a történelem, az angol és a német
középszintű írásbeli sem. A diákok és a pedagógusok is úgy vélik, hogy
kettesre, hármasra mindenki meg tudta írni ezeket. Volt diák, aki viccnek titulálta például az angol írásbelit. A
jobb jegyek megszerzéséhez viszont talán mélyebb tudás kellett, mint
tavaly. Több pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy az érettségit a
szakközépiskolásoknak és a felnőttképzésben résztvevőknek is meg kell
írni, így nem csoda, hogy úgy „szintezik be”, hogy a gimnazistáknak
könnyű legyen. A pedagógusok azt is kiemelték ugyanakkor, hogy idén
szakszerűbben összeállított tételsorokkal
találkoztak.

A
felsőoktatás kiherélte a rendszert

Az
mindenesetre mindenképp elgondolkodtató, hogy egy jobb képességű
általános iskolás is meg tudná írni kettes szinten a teszteket. Az
alacsonynak tűnő követelményeknek két oka lehet a szakemberek szerint.
Az egyik a középiskola expanziója, a másik, hogy a felsőoktatás az
érdekei miatt „kiherélte” a kétszintű rendszert. Ami az előbbit illeti,
egy-két évtized alatt minimum megduplázódott az érettségizők száma
Magyarországon, idén közel 140 ezren maturálnak. Ez azt jelenti, hogy ma
olyanok is megszerzik a középfokot lezáró dokumentumot, akikkel
megegyező tudásszintű diákok korábban nem is járhattak középiskolába. Ha
a régi követelményeket tartanánk, akkor továbbra is az adott populáció
40-45 százaléka kapna érettségi bizonyítványt.

A
rendszer kidolgozásakor, több mint egy évtizede az eredeti elképzelés az
volt, hogy a könnyebb vizsga „mindössze” lezárná a középfokú
tanulmányokat, az emelt szintű vizsga pedig az egyetemi-főiskolai
felvételit váltaná ki. A továbbtanuláshoz e szerint két tárgyból jóval
magasabb – országosan összemérhető, sztenderd – követelményeket kellett
volna teljesíteniük a diákoknak. Az egyetemek azonban pusztán üzleti
megfontolásból megtorpedózták ezt az elképzelést. A tanulólétszám –
állami normatívát jelentő – maximalizálása miatt ugyanis nem kérik az
emelt szintű vizsgát a felvételihez. Ha pedig nem kérik, a diákok nem is
választják – ez jól látszik a néhány százas, nagy tárgyaknál néhány
ezres emelt szintű érettségiző számából.

Már van, ahová kell emelt
szint

A vitát az egyetemek és a középfok
közti érdekellentétre lehet levezetni – mondja egy középiskolai
igazgató az FN kérdésére. A pedagógus nem is érti, hogy az oktatást
miért nem lehet főbb pontjaiban egységesen irányítani. Miért lehetséges
az, hogy annak egy szegmense, a felsőoktatás még a szaktárca
elképzeléseit is felül tudja írni – teszi fel a
kérdést.

Némi elmozdulás van azért
az eredeti elképzelések felé. Ma még ugyan csak a bölcsészettudományi
területen kötelező az emelt szint, de 2010-től az orvosi, a fogorvosi, a
gyógyszerész és az állatorvosi képzéseknél is kötelező lesz legalább
egy emelt szintű érettségi a bejutáshoz. A rektori konferencia
nyilatkozataiból az sejthető, hogy további ilyen szigorítások várhatók.


Az emelt szintű érettségi kötelezővé tételéhez
egyébként nem kellene a törvényt módosítani, elég a képzési területekért
felelős bizottságok döntése. A változások bevezetéséhez minimum két év
kell, hiszen a leendő érettségizőknek az adott vizsgatárgyból néha külön
felkészítő képzést is kell kapniuk, valamint a tömeges vizsgáztatás
megszervezéséhez, az átálláshoz is több időre van
szükség.