Ismét
visszakerülhet a pedagógusok fegyvertárába a buktatás – röppent fel a
napokban a hír. Az alsó tagozatban 2003 óta nincs osztályismétlés, a
választások után újra lenne. A tanárok egy része helyesli a várható
változást, mások azt mondják: a gyermek lelkének nem tesz jót a kudarc.
(Forrás: Szabad Föld)

Már hét éve is
összecsaptak érvek és ellenérvek, amikor az esélyegyenlőség jegyében
eltörölték a buktatást az alsó tagozatban. Most a Fidesz
oktatáspolitikusa bejelentette: ha kormányra kerülnek, újra lehet majd
évet ismételtetni, s az iskolából is eltanácsolhatják a renitens,
társait zavaró, bántalmazó diákot. Újra fellángolt a vita: szükség van-e
a szigorításra, és használnak-e a buktatással a kisdiáknak, vagy
éppenséggel megbélyegezik őt?

– Néha
jót teszünk a gyerekkel, ha nem engedjük, hogy halmozza a lemaradását,
hanem időt hagyunk neki, hogy pótolja a hiányosságait. Egy felkészült,
rátermett tanító, aki jól ismeri a diákját, egészen biztosan el tudja
dönteni, hogy mivel tesz neki jobbat – érvel az évismétlés lehetősége
mellett egy Eger melletti község iskolájának igazgatónője, Matináné
Semperger Anikó. A kerecsendi általánosban 240 diák koptatja a padot,
csaknem háromnegyedük halmozottan hátrányos helyzetű. A nehéz sorból
származó gyerekek sokszor már az elsőbe is olyan lemaradással érkeznek,
hogy azt egy-két év alatt nem tudják behozni. Ha pedig egy diák az
alsóban nem tanul meg írni-olvasni, felsőben is csak a kudarcokat
gyűjtögeti. S ha a tanulmányi eredményével nem tud kitűnni, majd
megpróbál valami mással – például a „beszólásaival”, a vagánykodásával.
Az erőszakos diákkal szemben jelenleg fegyvertelenül áll a tanári kar,
hiszen el sem tanácsolhatja az iskolából. Hevesben akad például olyan
általános iskola, ahol kiképzett biztonsági őr vigyázza a
rendet.

– Láttunk már olyat, hogy
egy évet ismétlő kisdiák másodszorra megtáltosodott, ugyanis ismerős
volt számára a tananyag, könnyebben megbirkózott vele, így már
sikerélmények is érték – magyarázza az igazgatónő. Arról szó sincs, hogy
a buktatás rémével tartanák kordában a nebulókat. Kerecsenden például a
tanítók egyúttal fejlesztőpedagógusok is, emellett gyógypedagógus és
iskolapszichológus is munkálkodik azon, hogy felzárkóztassák a
gyerkőcöket. Egy-egy osztályba tizennégy-tizenöten járnak, mindenkinek
személyre szóló figyelem jut. Ám ha mindez nem segít, indokoltnak
tartják az évismétlést.

A
gyermekpszichológus Vekerdy Tamás viszont a buktatás nélküli
iskolarendszerben hisz. Szerinte az évismétlés az első néhány osztályban
emberileg elfogadhatatlan, ráadásul – ahogy ezt vizsgálatok is
megerősítették – nem segít a gyerekeken. Mint nyilatkozta: sokkal
hasznosabb, ha a szülő, a pedagógus, a társai vagy a tudásvágy motiválja
a diákot arra, hogy tanuljon.

A
felső tagozatban tanítók viszont állítják: ha egy diák úgy kerül
ötödikbe, hogy a szavak kibetűzése is gondot jelent számára, akkor a
tudására nem lehet építeni. Sőt a szakmunkástanulók közt is akadnak
funkcionális analfabéták: sokuknak fejtörést okoz, hogy kisilabizáljon
egy egyszerű utasítást. A lelkes „tanerők” ilyenkor úgy járnak, mint
Kőmíves Kelemen: hiába építik délelőttönként a tudás várát, az alap
nélküli építmény másnapra leomlik…