Az ózdi
szakképző iskola egyik kilencedik osztályában a 34 tanulóból 33
megbukott. Egy másik osztályban tizenegyen kaptak testnevelésből
elégtelen osztályzatot, mert nem hajlandók részt venni az órai
munkában.
(Forrás: Népszabadság)

Akár a rekordok könyvébe is bekerülhetne, hogy az ózdi
Bolyai Farkas Szakképző Iskola kilencedik évfolyamának egyik osztályában
egyetlen tanuló kivételével a 34 fős osztály valamennyi diákja
megbukott félévkor. De az is rekordnak tekinthető, hogy egy másik
kilencedik osztály tizenegy tanulója testnevelésből elégtelen
osztályzatot kapott. A tornatanárok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni
azokkal a diákokkal, akik nem hajlandók tornafelszerelést vinni
magukkal, ezért bevésik az egyes érdemjegyet. Az egyik tizenegyedik
évfolyamos osztályban nyolcan, egy tizenkettedik évfolyamos osztály húsz
tanulója közül hatan buktak meg ugyanebből az okból.

Tóth Béla iskolaigazgató elmondta:
növekszik azoknak a tanulóknak a száma, akik a nyolcadik osztályból
kikerülve írás-olvasási és számolási problémákkal küzdenek, vagyis nem
érik el egy átlagos harmadik osztályos diák tudásszintjét. Ennek
ellenére valahogyan mégis elvégzik az általános iskolát, legalábbis
bizonyítványuk erről tanúskodik. A szülők ezt követően is igyekeznek
iskolapadban tartani gyermeküket, hogy a családi pótlékot minél hosszabb
ideig megkapják. A tanulmányok idejére akkor is jár ez a pénz, ha a
tanuló az alapvető követelményeknek sem felel meg, és nem éri el azt a
szintet, hogy esélye legyen valamelyik szakma megszerzésére. Az igazgató
elmondta: a féléves eredmények ismeretében rendkívüli szülői és
tantestületi értekezletet hívott össze, és szakértők bevonását
kezdeményezte a helyzet kezelésére. Sürgette továbbá a módszertani
változtatásokat, sőt felvetette a pedagógusok felelősségét is. Azóta
sikerrel pályáztak a szakiskolai fejlesztő programra, amelyet a kiírók a
szakiskolai oktatásban részt vevő tanulók oktatására és nevelésére
készítettek. Az iskola célja, hogy minél több fiatal szerezzen
valamilyen szakmát, és fejezze be az elkezdett képzést – hangsúlyozta
Tóth Béla.

A Diósgyőr-Vasgyári
Szakképző Iskola vezetése azt az utat választotta, hogy határozott
fellépéssel próbálja útját állni a tanulmányi fegyelem leromlásának.
Orosz Gyula igazgató szerint nevetséges lenne eltűrni, hogy egészséges,
életerős fiatalok kivonják magukat kötelezettségeik teljesítése alól.
Azokat, akikkel végképp nem tudnak szót érteni, ha már nem tankötelesek,
eltanácsolják az intézményből, ha még azok, akkor fegyelmit adnak, majd
sor kerülhet eltávolításukra is.

A
kazincbarcikai Surányi Endre Szakképző Iskola igazgatója, Vattay József
viszont csak hallomásból ismeri ezeket a problémákat. Mint mondja,
náluk minimális a lemorzsolódás, és meg tudták őrizni a rendet, a
pedagógusok tekintélyét.

Miskolcon a
Martin János Szakképző Iskolában integrált oktatás zajlik, jelentős
számú fogyatékos gyerekkel. Lénárt Györgyné intézményvezető csodálkozik
annak hallatán, hogy milyen a viszonyuk egyes ózdi tanulóknak a
testneveléshez. Náluk éppen az a legnagyobb gond, hogy kicsi a
tornaterem. Olyan gyerekkel Lénártné sok év távlatában sem találkozott,
aki nem akart tornázni.

Vincze
István, az országos szakiskolai fejlesztő program tananyagfejlesztés
projektjének vezető szakértője e problémák megoldásához jelentős
módszertani változásokat sürget. A pedagógus – mondja – ne csak az
éltanulókra legyen büszke, hanem tekintse jó eredménynek, amikor egy
gyenge képességű tanulót közepes szintre tud felhozni. A szakértő
szerint baj van az osztályozással is, mert az érdemjegy jelenleg azt
tükrözi vissza, mit nem tud a diák. Árnyaltabb megközelítésre volna
szükség – mondja Vincze István, hozzátéve: egy magyartanár például hiába
szabja meg feladatként, hogy a tanuló mondja fel egy könyv tartalmát,
amikor a diák olvasásértési problémával küzd. Nyilván nem tudja
teljesíteni a feladatot, s ezen a buktatás önmagában nem segít. A tanár
tehát ne csak oktasson, hanem legyen pedagógus, aki az adott gyereknek
tud ajánlani egy karriertervet, és az esetleg változtathat az
életvitelén, gondolkodásmódján – ajánlja a szakértő. – Most sokuknak
nincsenek terveik, céljaik, éppen ezért sok mindent értelmetlennek
tartanak. Ha ezen változtatni tudunk, lényegesen kevesebb lesz a
kötelességteljesítést elutasító, a feladatokat „csak azért sem” elvégző
fiatal.