Steven Spielberg az óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba látogatott, ahol a TTE világelsőnek számító holokauszt-oktatócsomagja alapján tartottakrendhagyó órát.
(Forrás: Népszabadság, Híradó)

Nézze meg az órán készült fotókat a TTE
Képtárában!

Amíg Esterházyt kell elemezni, amolyan iskolás történelemórának tűnik a foglalkozás az óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. A tanár kérdez, a diákok válaszolnak, és ha eltekintünk attól, hogy a sarokból tucatnyi ember figyel, szinte normális a helyzet. Még akkor is, ha a közönség soraiban ott ül Steven Spielberg, Magyar Bálint oktatási miniszter, Douglas Greenberg, a Shoah Alapítvány elnöke, Szász János filmrendező, Spielberg édesapja pedig a harmadik padsorban ülve hallgatja a számára ismeretlen nyelven folyó diskurzust.

A kitelepítés előtt álló gróf és a zsidó zöldséges találkozásáról folyik a vita. Arról, hogy a grófi kalapemelés kiállás-e, ha a köszöntött ember történetesen sárga csillagot visel, s hogy egyáltalán óhatatlanul ellenségességet szül-e két ember idegen mivolta. Lőrinc László tanár úr kérdése váratlanul érkezik: volt-e a diákok életében olyan pillanat, amikor kalapot kellett volna emelniük, de nem ment. Esetleg olyan, amikor kalapot emeltek, akár a maguk számára is váratlan módon. Kínos feszengésbe fordul hirtelen az addig felszabadult osztálytermi hangulat.

Szász János filmjének egy részlete következik, az a jelenet A holokauszt szemeiből, amikor az elutasítást és a közönyt idézik föl a túlélők.

– Mi másként cselekedtünk volna? – kérdezi Lőrinc László, amire meghökkentően őszinte válasz érkezik. Ma már muszáj erre igent mondani, de ki tudja, hatvan évvel ezelőtt ki mit tett volna.

Rendhagyó az óra, így rendhagyó a lehetőség is: a diákok, a kezdeményezők és az alkotók egymást kérdezhetik a májusban kiadott és az oktatási tárca által minden iskolába eljuttatott holokauszt-oktatócsomagról, azaz a DVD-n megjelentetett
filmről, Hosszú Gyula tankönyvéről és az ezeket kiegészítő tanári kézikönyvről. – A tolerancia otthon és az osztályteremben kezdődik – mondja Steven Spielberg, hozzátéve, hogy minden az olyan beszélgetésekkel kezdődik, mint az, amelyet a kalapemelésről folytatott az osztály. Hiszen olyan világban élünk, amikor egyszerűbb erőszakhoz folyamodni, mint leülni beszélni egymással. Akkor persze már ő is
mosolyog egy kicsit, amikor így zárja le a gondolatot: – Ez az osztályterem a béke titkos fegyvere.

Douglas Greenberg viszont megemlíti, hogy a Shoah Alapítvány a jövő évtől kiterjeszti a tevékenységét: a holokauszt mellett más népirtások túlélőivel is vesznek fel videointerjúkat. Aztán megkérdezi, milyen hatást gyakorolt a diákokra a bejátszott filmrészlet.
Az egyik válaszra, úgy látom, felkapja a fejét. A langaléta fiú azt mondja: sokaknak nem ez az első szembesülésük a múlttal. Nekik mindez eddig is szinte a saját élményük volt.

Budapesten megérinthetem a történelmet – beszélgetés Steven Spielberggel

– A Shoah Alapítvány immár bő tíz éve dolgozik azon, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté a holokauszt túlélőinek vallomásait. Korábban látta már élesben, hogy hogyan működik mindez osztálytermi körülmények között?

– A magyarországi az első oktatási csomag, amely elkészült, de az Egyesült Államokban és Németországban már részt vettem tanórákon, ahol megfigyelhettem, hogyan reagálnak a diákok azokra a történetekre, amelyeket a holokauszt túlélői mesélnek el. Így a saját szememmel láthattam, hogy milyen mélyen érinti őket érzelmileg mindez.
Hiszek abban, hogy a társadalom megváltoztatásához és a gyűlölet eltörléséhez az osztálytermeken keresztül vezet az út.

– A mostani középiskolások nagyszülei is nagyon fiatalok voltak a holokauszt idején.
Mit gondol, ők képesek lehetnek érzelmileg azonosulni a hatvan évvel ezelőtt történteket felidéző elbeszélésekkel?

– Én úgy érzem, ha egy fiatalember egy időset hallgat, bizonyos értelemben úgy érzi, hazaérkezett. Biztos vagyok abban, hogy ha a fiatalok egy holokauszt-túlélő visszaemlékezését hallják, köteléket teremt közöttük a bizalom. Úgy néznek rá, mintha a saját nagyszülőjük volna, és máris nyitott szívvel és nyitott elmével hallgatják, amit mond. 1995 óta ötvenkétezer visszaemlékezést rögzítettünk, és ezeket igyekeztünk mind szélesebb körben ismertté tenni. Ma már pontosan érzem, hogy mindennek
komoly hatása lehet arra, hogyan tekintenek a fiatal emberek a másságra – legyen az a bőrszínben, a származásban vagy a vallásban megmutatkozó különbség.

– Ön az elmúlt hetekben a második világháború idején felállított pesti gettó területén is forgatott. Milyen hatással volt önre, amit ott látott?

– Azt hiszem, Budapest megjelenésében nem változott igazán sokat. Ha odalépek egy régi házhoz, és megérintem, azt érzem, hogy ez itt állt a holokauszt előtt is, és túlélte. Ilyenkor szerencsésnek érzem magam, hogy zsidó vagyok, Budapesten vagyok, és csak ki kell nyújtanom a kezem, hogy megérintsem a történelmet. Ugyanakkor tudom, hogy ennek az országnak a történelme a megszállások sorozata. És szinte érzem az izgalmat a levegőben, mert az utóbbi tizenöt évben az ország megtapasztalta a szabadságot és a demokráciát. Mindössze tizenöt év… Az én szememben ezért Budapest a fantasztikus újjászületés helye is.

A világ legsikeresebb rendezője, a Schindler-listája alkotója magyarországi forgatása közben sikerének titkairól és a SHOAH-ról. (Nézze meg a beszélgetést a Híradóban)

Hogy érzi magát miután találkozott ezekkel a fiatalemberekkel, mit gondol megértették a videó felvételek üzenetét?

Ó igen, tökéletesen megértettek mindent. Mert ahogy ott ültem az osztályteremben büszkévé tett, hogy a gyerekek érdeklődtek a történelem e szakasza iránt, amely valójában Magyarország története és így része saját nemzeti kulturális örökségüknek. Az tény, hogy ők eziránt érdeklődnek ilyen fiatal korban, hiszen átlagéletkoruk nagyjából 17 év volt, nagy reményekkel tölt el, hogy a történelem, különösen a
türelmetlenség, az erőszak és fajgyűlölet történetének tanítása olyasmi, amitől minden gyermeknek meg kellene adni már 17 évesnél fiatalabb korában. Hogy aztán ők tovább adhassák gyermekeiknek, megismertetve velük az élet fontos tényeit és közösen jobbra fordíthassák a világot.

Egy holokuaszt túlélő szerint ezek az interjúk nem a felejtésről, vagy a megbocsátásról szólnak, hanem a tanításról. Mennyire hisz Ön abban, hogy ez a legjobb, leghatásosabb módja a rasszizmus, az erőszak, vagy az intolarencia elleni küzdelemnek?

Úgy harcolhatunk legjobban ezek ellen, ha magunk is különbséget tudunk tenni
a helyes és helytelen között. A kiskorú védtelen gyermekek csak úgy tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, ha a szüleik felvilágosítják őket, a tanáraik elmondják nekik és a sokféle média befolyásolja őket, például a költészet, a zene vagy a televízió, illetve a filmek, ezek együttesen hatnak, mert az emlékezetünk útja vezet bennünket felnőtt korban, vagyis a fiatalon szerzett benyomások vezérelnek, mindaz ami eltöltötte a nagyon fiatal, nagyon termékeny elmét. Igen meggyőződésem, hogy nagyon-nagyon fiatal korban kell a fiatalokkal megismertetni a faji türelmetlenség fogalmát, mert ez elkíséri őket egész életükön át és ezzel egész bolygónknak jó esélyt adunk a békére.

Önnek hét gyereke van. Megmutatta nekik valamelyik felvételt, vagy nem.Igen, több gyermekem látta ezeket a filmeket, látta az öt magyar holokauszt túlélőről készült videot és látták Szász János filmjét a Holokauszt Szemeit is. A kisebbek nem látták a Schindler listáját, nem mutattam meg nekik, megvárom amíg idősebbek lesznek, mert
ez egy olyan film, amelynek hatása attól függ, hogy mennyire érett az ember a befogadására. Vannak olyan fiatalok aki 16-17 éves korukban még nem készültek fel rá és vannak olyan 13-14 évesek akik már megnézhetik. A gyermekeim fele történetesen még nem látta.

Ön 1994-ben alapította a SHOAH Alapítványt. Azóta közel 52 ezer interjút készített, 57 országban, 32 nyelven. Hogyan tudták ezt menedzselni. Eleve hogyan tudták meggyőzni a túlélőket, hogy beszéljenek a rémálmaikról, a múltjukról, vagy éppen a mostani életükről?

Egyes túlélőket nem kellett meggyőzni. Egyszerűen készen álltak arra, hogy könnyítsenek a lelkükön és lehetővé tegyék az interjút, hogy ezt a CD-t vagy videót saját gyermekeik és unokáik megnézhessék, mert a túlélők gyakran nem képesek elmondani saját unokáiknak, hogy mi is történt velük. Mert ez túl fájdalmas teher számukra. Ha egy riporterrel beszélgettek nagyon könnyen nyilatkoztak és a beszélgetés magától folytatódott. A túlélő közösségek felvették egymással a kapcsolatot és gyorsan elterjedt az alapítványom híre, amit azért hoztam létre, hogy megörökítsem a holokauszt túlélők és az igazak visszaemlékezéseit. A túlélők egymásnak adták a neveket és felhívták a figyelmünket azokra, akik képesek voltak nyilatkozni nekünk. Úgy alakult, hogy a túlélők fele volt hajlandó nyilatkozni az átéltekről kamera előtt egy interjú formájában. Tehát az 52 ezer tanuvallomás mintegy 125 ezer túlélővel való kapcsolatteremtés eredménye. Felük volt hajlandó elmondani a történetét, a másik csoport úgy érezte, soha többé nem akar erről beszélni.

Meg tudja mondani, hogy mennyi ideig tartana megnézni az összes interjút?

Több élet sem lenne elég.

A népirtások, üldözések száma nem hogy nem csökkent volna, de éppen nőtt a II. világháború óta. Tervezik, hogy megörökítik az újabb szenvedéseket?

Ahogy az alapítványunk fejlődik, kezdjük terjeszteni ezeket a tanuságtételeket az
amerikai oktatási rendszer keretei között. Így eljutva a világ többi részére is, ez most az egyetlen fő célunk. Ha ezt a célt elértük, úgy érzem elkezdjük majd kiszélesíteni látókörünket és lehetővé tesszük, hogy mások is így beszélhessenek a polgárjogi problémákról, a feketék elleni előítéletről és az amerikai indiánok sorsáról. Illetve az örmény török holokausztról. Rengeteg történet van például ami a Boszniai Szarajevóban történt, ahol a horvátok és szerbek támadták egymást, olyan sok a történet, de mind ugyanarról a témáról szól, nem vagyunk képesek mindent feldolgozni, de megmutathatjuk másoknak hogy sikerült megoldanunk ezt a hihetetlen feladatot és akkor ezt eljuttathatjuk azokhoz, akik ugyanolyan lelkesen akarják kifejteni saját gondolataikat, mint mi a magunkét. De minden összekapcsolódik, minden ugyanazt a hallgatót szólítja meg.

A SHOAH Alapítvány misszióját tekintve talán mondhatjuk, hogy minden a Schindler listájával kezdődött. Mikor és miért döntött úgy, hogy adaptálja a film alapjául szolgáló regényt? 

A regényt egy barátom adta a kezembe, elolvastam és nagy hatást gyakorolt rám, hogy megismertem ennek az igaz embernek a történetét. Egy német katolikusét aki a náci pártnak is tagja volt. Aki fellépett saját tanult elvei ellen, hogy megmentsen 1200 zsidó munkaszolgálatost, Számomra ez egy lenyűgöző történet volt. Sok évembe telt, amíg elkészítettem a filmet, saját érettségem nem volt még megfelelő. Akkortájt az Indiana Jones, az E.T. és az Elveszett frigyláda fosztogatói típusú filmeken dolgoztam,
amikor megszereztem ezt a könyvet, és a mű megfilmesítésének jogát, de akkor még nem voltam kész arra, hogy behatoljak erre a nagyon sötét területre és tartottam is ettől. Megvártam amíg felkészülök arra, hogy megbirkózzam ezzel a témával, miután nem akartam szégyent hozni a túlélők emlékére, hanem tiszteletben akartam tartani őket. Tíz évembe tellett, amíg képes voltam felfogni, hogy forgathatom le ezt a filmet.

Valahol azt nyilatkozta, hogy Lengyelországban, a Pumorszka utcában sétálva, ahol ezek a szörnyűségek történtek fedezte fel saját zsidóságát. Mit jelent ez, más ember lett mint előtte volt?

Nem én változtam meg, de tudja a szüleim vallásosak, a nagyszüleim ortodox zsidók voltak, jómagam erősen ortodox stílusú férfivá avatáson estem át, de olyan közösségben éltem, ahol nagyon kevés zsidó volt. Az iskolában mindenki tudta, hogy én vagyok az egyetlen és nagyon sok gyerek kinevetett, egy egyfajta bűnbakká váltam. Áldozatnak kezdtem tekinteni magam, csak azért, mert zsidó voltam. Azt hiszem ez megrémített és eltávolított attól, hogy büszke legyek zsidó voltomra, kulturális és bibliai gyökereimre. Ahogy idősebb lettem és saját gyerekeim születtek, rájöttem zsidónak akarom nevelni őket , hogy megértsék saját kulturális örökségük fontosságát és azt hiszem ezért váltam ilyen valakivé, aki elkészítette ezt a filmet, aki megmutathatja a világnak, milyen büszke arra, hogy zsidó. Elmondva a világnak a legrosszabbat, ami valaha a zsidósággal történt: A holokauszt történetét.

Most már tudja, hogy miért tette azt Schindler, amit tett?

Nem tudom, senki sem tudja, hogy miért tette Schindler azt amit tett, de megtette. És csak ez számít.