A
szakértők egy része szerint mindjárt szétesik a közoktatási rendszer,
mások szerint egész jó. (Forrás: ATV.hu)

A magyar közoktatás színvonalának mélyrepülését néhány
év alatt meg lehet állítani, ha megszületik az elhatározás és a
politikai döntés – állítja Fodor István, a „Bölcsek Tanácsának” tagja.
Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot irányító Horn György szerint
viszont téved az, aki rossz színvonalról beszél.

A „Bölcsek Tanácsát”

Sólyom László hozta létre 2008 novemberében azzal a
céllal, hogy elemezze a magyarországi oktatás lehetséges fejlesztését
(valamint a korrupciót). A tanács január 29-én publikálta észrevételeit a
Szárny és Teher címet viselő kötetben. A munkában résztvevő gondolkodók
premisszája, hogy a magyar oktatás rendszere a szétesés szélén áll,
amiért részben a bolognai rendszert, részben a kétszintű érettségit és
az iskolai közösségek felbomlását teszik felelőssé.

Nincs értékteremtés

A szakértők szerint az iskolák nagy részében ma nem
elég hangsúlyos a nevelés, hiányoznak a közösségi alkalmak, a diákok
jelentős része magára hagyatva sodródik. Az iskola értékteremtő
szerepének megerősítésében a pedagógusoknak szánnának hangsúlyosabb
szerepet a kötet szerzői – ha alkalmasak volnának betölteni ezt a
funkciót.

Ne legyen Bologna a
tanárképzésben

„A kiterjesztett
szakmai gyakorlat megtartásával, sőt, tovább növelésével nem javasoljuk a
bolognai rendszer fenntartását a tanárképzésben. Külön programokat
javasolunk a BSc, BA szinten tanuló tehetségek gondozására, illetve az
elaprózott mesterszakok felülvizsgálatát és a bachelor szakokkal való
újbóli harmonizációját is indokoltnak tartjuk – nyilatkozta Csermely
Péter egy Népszabadságnak adott interjúban. Csermely szerint elegendő
lenne nyolc év ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen
megváltozzon.

Rendszerszinten kell
végiggondolni a változásokat, érvelt Fodor István az ATV reggeli
műsorában. Fodor egyetértett azzal, hogy bizonyos lépések hatásai már
néhány éven belül érzékelhető javulást hozhatnának, ha ehhez a megfelelő
szinten megszületnének a döntések. A tanács tagja szerint számtalan
olyan lépést lehetne tenni, aminek semmi köze a pénzhez. Javaslata
szerint a jól működő műhelyeket kellene multiplikálni, a jó pedagógusok
munkáját segíteni.

Többek között a
pedagógusképzés

megújítására is
szükség van, olvasható a Szárny és Teherben. Mivel a pedagógusok anyagi
megbecsültsége alacsony, emiatt felsőoktatásba jelentkezőknek nem a
felső öt-tíz százaléka, hanem inkább az alsó szegmense megy el
tanárjelöltnek. Ez aztán tovább rontja a pedagógusok – szakmai –
megbecsültségét, s egy ördögi kör alakul ki. A „bölcsek” szakfelügyeleti
rendszert vezetnének be (ismét), a képzésben pedig a kétszakos, öt
plusz gyakorlati évet tartalmazó oktatást. Kevesebb pedagógust
képeznének (többet bocsátanának el) – de azokat nagyobb (és állandó)
odafigyeléssel tartanák „kordában” a javaslattevők.

A gyakorlatban is jeleskedők

véleménye alapvetően tér az akadémikus elmék
elgondolásaitól. Horn György iskolaigazgató, az Oktatási Kerekasztal
tagja vitatja, hogy a tömegképzés eo ipso a minőség romlását
eredményezné. Szerinte a legfőbb kérdés, hogy hova küldi a társadalom
azokat, akiket kivet a tömeges közoktatásból, magyarán, hol vannak a
közoktatás határai. A tömegoktatás egyik nagy vívmánya az a közösség,
amiben bent tartják a gyerekeket 18 éves korig, itt keresendő a megoldás
a romprobléma kezelésére is – állítja Horn.

Nem igazolja semmi a minőségromlást, érvelt Hord, de az
szerinte tény, hogy a 21. században más típusú tudásra van szükség. Az
iskoligazgató felhívta rá a figyelmet, hogy a mai diákok több nyelven
beszélnek, értenek az információtechnikai eszközökhöz, újabb és újabb
kihívásoknak felelnek meg. Szerinte nem igaz, hogy a magyar közoktatás
rosszabb lenne, pusztán új feladatok vannak.

„Nem az oktatásnak kell
nekirohanni”
 
A közoktatás feladata a
tanulási motiváció és a tanulási képesség megteremtése, mondta Horn, s
leszögezte, az oktatás körül folyó vitáknál a felek állaáspontjai között
ugyan fontos részletekben különbség van, de az óhajokban – a
tudásvagyon felhalmozásának vágyában – nincs.