Székely
Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora múlt héten mondott le
hivataláról. Távozása számos kérdést vetett fel a többciklusú
felsőoktatási rendszer alkalmazhatóságáról a művészeti felsőoktatás
területén.
(Forrás: Magyar Hírlap)

A művészi pálya választása életpálya-választás is.
Balett-táncos, festő- vagy zongoraművész általában az lesz, akit
hat-nyolc éves korában kiválasztanak erre tanárai és szülei. Ettől
függetlenül a többciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésekor ugyanazok
a szabályok vonatkoznak a művészeti egyetemekre, mint a többi
felsőoktatási intézményre.

Például
megfelelő tudományos fokozattal rendelkező oktatókat kell alkalmazniuk, s
csak ezen munkakörök betöltésén túl foglalkoztathatnak doktori,
adjunktusi stb. fokozattal nem rendelkező tanárokat. Kérdés,
érvényesíthető-e ez azokon a művészeti területeken, ahol az oktatók
többségének inkább rangos művészeti díjai vannak.

Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója nem tanít
ugyan egyetemen, ám szerinte a színészképzésben előfordulhat, hogy olyan
mesterre van szükség, akinek nincs tudományos fokozata, de a szakmáról
„mindent tud”. Az egyetemnek ráadásul ma az is a feladata, hogy a
műveltségi hiányokat pótolja. Mácsai szerint az, hogy valaki épp
színésznek tanul, nem mentség a műveletlenségre. Így aztán nem baj, ha a
tanároknak van tudományos fokozatuk, de a színjátszás művészetét
oktathassa az is, aki még nem rendelkezik ilyennel, ha egyébként erre
érdemes.

Az adminisztratív döntések
személytelenségére jó példa Kemény Henrik Kossuth-díjas bábművész, aki
hatévesen már játszott, őseitől örökölte a vásári bábjátékos tudományát.
Ennek ellenére el kellett végeznie a bábszínészképzőt, ahol már maga is
tananyag volt. Hegedűs D. Géza színész pedig csak azért tette le a DLA
fokozatot, hogy taníthasson. De nem gondolja, hogy ettől jobban tanít.
Az egész rendszert mulatságosnak, sőt életidegennek tartja, és
adminisztratív korlátozásnak minősíti, hogy a színművészetin a
tanároknak tudományos fokozatot kell szerezniük.

Átmenetileg persze a művészeti teljesítmény is elég az
oktatáshoz. Rádli Katalin, az Oktatási Minisztérium (OM) felsőoktatási
főosztályvezető-helyettese kérdésünkre megerősítette: 2010-ig a
kiemelkedő művészeti díj is alkalmassá teszi az oktatókat arra, hogy
bizonyos munkaköröket betöltsenek a művészeti egyetemeken. A tudományos
fokozat szerinti előmenetel azonban minden egyetemen elvárás, a
művészképző intézményeknek az említett határidőig ebben az értelemben is
egyetemmé kell válniuk.

Az osztott
rendszerű, bolognai folyamathoz illeszthető 3+2 éves képzésből nem kért
a színművészeti. Szekér Judit, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
főtitkára szerint az ő intézményük is csak azért vezeti be 2007-től az
osztott rendszert, hogy átjárható maradjon a zenei képzés. „Ahhoz, hogy a
hallgatóink huzamosabb ideig tanulhassanak külföldön, illetve a
külföldi hallgatók a mi egyetemünkön, a kétciklusú felsőoktatás
bevezetése szükséges.” A főtitkár felhívta a figyelmet a 2005-ös
felsőoktatási kormányrendelet egyik passzusára, mely szerint „a
művészeti képzés sajátosságait figyelembe véve évente kell meghatározni a
mesterfokozaton államilag támogatott képzésben részt vevők arányát”.
Szerinte az OM ezzel arra tett ígéretet, hogy a mesterképzésbe való
továbbjutás harmincszázalékos arányát nem kell alkalmazni a művészeti
képzésben tanulókra. Egy életpálya esetében ez a szigorú kvóta
életidegen. Máshol, például a Magyar Táncművészeti Főiskola esetében
szerencsés a felosztás: Dózsa Imre rektor szerint rövid életpálya az,
amelyre képzik a hallgatóikat, ezért nekik előnyös lehet, ha az
alapképzés három éve után munkába tudnak állni. A mesterképzés később is
megszerezhető.