Az
Eötvös Loránd Tudományegyetemen most először a karok közös állásbörzét
szerveztek. Bölcsészek is érdeklődtek, lássuk, milyen
sikerrel.
(Forrás: Népszabadság)

Két végzős bölcsészlány indult neki az ELTE első
összegyetemi állásbörzéjének remélve, hogy találnak valamit. Valamit,
ami lehetőség szerint a szakmájukba vág. A helyzetük a statisztikák
szerint sem túl fényes: magyar szakosok. Tanári pálya vagy szerkesztőség
lenne az álommunka, de már sokkal lejjebb adták: – Bármi jöhet, ha
picit is értek hozzá – jegyzi meg az egyikük a keresgélés elején. A
kiállítók leginkább informatikusokat, pénzügyi szakembereket, mérnököket
keresnek. Esetleg szociológusokat vagy jogászokat. Ha bölcsészt, akkor
pedig nyelvszakost. Az egyik helyen például – meglepő módon – tévés
szerkesztőnek vagy műsorvezetőnek.

Pásztázva a standokon kitett szórólapok sorai között,
lecsapnak azokra a kiírásokra, ahol nincs egyenesen meghatározva, hogy
milyen szakirányt várnak el. Egy hitelezéssel foglalkozó cég mosolygós
előadónője nagyon szívélyesen fogadja őket. Akkor sem vált a hangja
hűvösebbre, amikor megtudja a lányok végzettségét: – Nálunk már egy
érettségivel is van lehetősége a jelentkezőknek befutni – világosítja
fel őket. – A gyakorlati időben, tanfolyamokon tanítják meg a végzendő
feladatokat. A kurzus árát pedig részletekben levonogatják a fizetésből –
teszi hozzá a már kevésbé lelkes fiataloknak.

Tovább, tovább, tovább. A multiknál sincs több
szerencséjük. Közben fejvadász cégeknél megállva tudják meg, hogy
call-centeresnek, vagy üzletkötőnek alkalmasak volnának. Ki kell
tölteniük a formanyomtatványt, és ha van valami munkalehetőség, majd
szólnak. Csöndesen töltögetnek: név, cím, végzettség, szakmai gyakorlat,
egyéb tanfolyamok, jogosítvány, beszélt nyelvek
stb…

– Nem könnyű szembesülni
vele, hogy ezek alapján fogják eldönteni, alkalmas vagyok-e – mormolja
egyikük, miközben a kifogyóban levő tollal satírozgat a papíron. Kicsit
arrébb, egy másik állásközvetítő cég portáján érdeklődő lány már
legalább öt regisztrációs íven túl van. – Növénybiológus vagyok –
mondja. – A szakmámban nehéz elhelyezkedni. Talán nem jól szakosodtam. A
legjobb volna valami külföldi állást találni, aztán
usgyi.

Továbbhalad, hátha akad
valami. El főszereplőink mellett, akik lassan betöltötték a papírt, és
most tanácstalanul ácsorognak a tömegben. – Találtunk valamit – hangzik
az egyik pult mögül, mire több fej is kiemelkedik a kavalkádból –
bölcsészeinké is -, remény csillog a szemekben: – Maga, fiatalember! Van
itt egy hirdetésszervezői állás – halássza ki a csoportból a
munkaközvetítő-céges hölgy a szerencsés „nyertest”,
mellőlük.

Fejek vissza. Forgatag
újraindul. – Egy sportlapnál kell hirdetési felületeket eladni –
magyarázza -, majd értesítjük.

A fiú
élsportoló, csak most éppen nem versenyezhet, mert egy kis
doppinggondja volt. – Egy ideig, nem hiszem, hogy versenyezhetek. Muszáj
keresnem valamit. Sportmenedzserként végeztem, később egyesületet fogok
vezetni. De most ez is megteszi. – Elviharzik, szele még megcsapja
bölcsészeinket.

Az ELTE-n eddig
karonként szervezték az állásbörzét. Akkor talán nem volt ennyire
feltűnő a szakadék a diplomák között. Amíg az informatikusok
rendezvényén tízen felül volt a kiállítók száma, addig a bölcsészkaron
máskor sem volt több lehetőség. Csak koncentráltabb volt. Most nagy a
kontraszt.

Karsai Szilvia főszervező
szerint a kiállítókat a kari rendezvények tapasztalatai alapján hívták
meg. Úgy, hogy a szakok igényeit is figyelembe vették. – A börze nemcsak
ELTE-seknek van, de kimondottan az itteni képzési területeket fedi le.
Előadások is segítik a választást: például az Országos Nyugdíjpénztár
vagy a Diákhitel Központ is tart eligazítást. De cégek prezentációit is
hallgathatják az érdeklődők a két nap alatt – teszi hozzá a
főkoordinátor.

Megint semmi –
indulnak a lányok haza. – Talán jön egy-két e-mail – jegyzi meg egyikük
félhangosan, és megpördül utána a lágymányosi campus gömbaulájának
forgóajtója.

A Budapesti Műszaki
Főiskolán is rendeztek állásbörzét március 28-án, kilencedszer. Az ott
tanulók helyzete könnyebb, hiszen a műszaki szakember, különösen a
mérnök az egyik legkeresettebb szakma manapság. A cégek szép számmal
lógatták be légypapírjukat a rajzó fiatalok tömegébe. Igaz, hogy a
mézesmadzagot már egy héttel korábban elhúzták az érdeklődők orra előtt a
felkészítő napokon, ahol szakemberek segítették orientálódni a
fiatalokat: itt teszteket töltöttek, önéletrajzírást tanulhattak,
szimulált felvételi elbeszélgetéseken vehettek részt. Kapás pedig a nagy
számok törvényei szerint a cégek megjelenésekor szép számmal akadt: egy
elsős hallgató például már az idén végignézte a kínálatot. Még nem is
szakosodott, de szerinte nem lehet elég korán elkezdeni a munkakeresést
és a gyakorlatot.