Hogyan
tanítsunk történelmet?

Binns
professzor a mágiatörténet tanára a Roxfortban. Különös ismertetőjele,
hogy kísértet. Közismerten ő a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző
Intézet legunalmasabb előadója, óráit lényegében lehetetlen ébren
elviselni. Binns professzor a történelemtanár kegyetlen metaforája: a
múlt kísértete, akinek semmi mondanivalója nincs a jelen számára.

A Binns Projektben
(Knausz Imre irányításával)azt a célt tűzték magunk elé a
résztvevők, hogy egyszer végre megfogalmazzák, hogyan kell, és hogyan
nem szabad történelmet tanítani. Ez persze nagyon kockázatos. A
pedagógiában mindig új helyzetekhez kell alkalmazkodni, nincsenek
általános szabályok. És mégis: mindenki tudja, hogy vannak kiáltó
szakszerűtlenségek, tehát elvileg vannak szabályai is a pedagógiai
szakszerűségnek. Az ellentmondást talán fel lehet oldani azzal, ha
nemcsak megfogalmaznak bizonyos szabályokat, hanem beszélgetnek is
róluk: a hozzászólások árnyalhatják a szabályokat, határokat szabhatnak
érvényességüknek, és újraértelmezhetik őket. A szabály és a hozzá
kapcsolódó diskurzus együtt érvényes. Erre kínál lehetőséget az
internetes forma. A létrehozás szándéka szerint: „Alkossuk meg együtt a
történelemtanítás interaktív protokollját”!

A Binns Projekt keretét egy a weblogokhoz (blogokhoz)
hasonló internetes felület képezi. Alapegysége a szabály, amelyet egy
rövid bekezdésben kell tézisszerűen megfogalmazni. A szabály mellett
olvasható, hogy ki és mikor töltötte fel az internetre. Minden
szabályhoz külön lehet hozzászólni, és az összes hozzászólás bármikor
elolvasható. Időről időre elkészítenek egy összefoglalót a projekt
addigi eredményeiről, amely szintén nyilvánosságra kerül, és hozzá lehet
szólni.

Mire vonatkozhatnak a
szabályok?
Elvileg bármire, ami a történelemtanítással
kapcsolatos, ami a történelemtanár számára a szabály megalkotója szerint
szakmai előírás. (…) Az ilyen projektek lényegéhez tartozik, hogy
nincs rend és hierarchia az egyes szabályok között, inkább az
ötletrohamhoz hasonlítanak, amelyből aztán kibontakozhat persze valami
átgondolt rendszer is. Apró és súlyos kérdések kerülhetnek egymás mellé.
(…)