Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon, és az azt követő beszélgetéseken.

A következő előadásra 2014. november 13-án 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Tóth Eszter

Az előadás címe: Müllerék mosodája, avagy harc egy vegytisztítóüzem körül

A második világháború utáni internálás intézménye, illetve az igazoló bizottságok működése a hazai történetírásban főként a politikatörténeti kutatásoknak állt a középpontjában. A jog- és igazgatástörténeti kérdéseket boncolgató vizsgálatok azonban nem, vagy csak minimális mértékben foglalkoztak a háborút követő büntetőpolitika kapcsán működtetett intézmények társadalmi dimenzióival, illetve azoknak a mindennapokban betöltött szerepével; a központi politikai hatalom direktíváiból eredeztetett, egyoldalú viszonyrendszert feltételező szemléletben az egyes internálási, igazoló bizottsági határozatok mögött meghúzódó egyedi esetek legtöbbször figyelmen kívül maradtak.

Előadásomban egy család, Müller Ede és Müller Edéné ügyén keresztül szándékozom bemutatni a számonkérés-elszámoltatás intézményeinek működését: hogyan próbálták meg használni és kihasználni a korszak szereplői az új hatalom által kijelölt kereteket, illetve milyen szerepet játszott a politika a háború utáni társadalmi konfliktusokban.

Müllerék vegytisztító üzemét 1945 márciusában a Kommunista Párt IV. (mai V.) kerületi szervezetének megbízottja lefoglalta az alábbi, utólagosan született magyarázat mellett: „… közérdekből nyomozást folytatott Müller Ede és Müller Edéné viselt dolgainak felderítése miatt…. Az irodában lévő könyveket átnézve ott találta Göbbels, Mussolini, Hitler: Mein Kampf c. műveit. Már az első látásra kitűnt, hogy egy tökéletes jobboldali fasiszta birodalomba lépett, ahol mindent talált, ami a fasiszta uralommal összefügg, de semmi olyat, ami az emberiesség legparányibb érzését is igazolta volna. A munkások kihallgatása során … [Müllerék – T. E.] a legembertelenebb munkásnyúzó, kizsákmányoló barbárságnak adták képét.”

A lefoglalás, majd a cég visszaszerzéséért folytatott kísérlet feljelentések, beadványok és jelentések lavináját indította el minden oldalról.

A kialakult helyzet következtében a szereplők (a tulajdonos Müllerné, a korábban ügyvezető tisztséget betöltő férj, az alkalmazottak, a vevők, valamint a kommunista párt helyi képviselője stb.) az akkori, illetve múltbéli cselekedeteikről és szerepükről – a vélt vagy valós társadalmi és politikai nyomásnak engedve és megfelelve – kénytelenek voltak folyamatosan számot adni. A konfliktushelyzet okán kapcsolódott be a politikai rendőrség az ügybe, internálásra ítélve előbb a férjet, majd a tulajdonost, de nyomozást folytattak a pártmegbízott és az alkalmazottak ellen is. Az internálás ténye a későbbiekben is fontos szerepet játszott Müllerék életében, mégpedig a piacokért folyó konkurenciaharc során.

Az esettanulmányban megpróbálom felrajzolni, hogy az egyes szereplők cselekvési stratégiája miként kapcsolódott össze a háború utáni (és alatti) politikai szempontokkal.

Tóth Eszter