húsz
éves fennállását ünneplő Magyar Filatéliai Tudományos Társaság több
ünnepi kiállítást rendez országszerte, hogy a laikusokat is beavassa a
bélyeggyűjtés titkos örömeibe. (Forrás: Kultúra.hu)

Attól kezdve, hogy 1840 májusában az angol postán
megjelent egy kis színes papírdarab Viktória királynő arcképével,
amellyel egy penny áráért levelet lehetett küldeni, a művelt világ
rajong a bélyegekért. A húsz éves fennállását ünneplő Magyar Filatéliai
Tudományos Társaság több ünnepi kiállítást rendez országszerte, hogy a
laikusokat is beavassa a bélyeggyűjtés titkos
örömeibe.

A Művészetek Palotájában
nyílt bemutató a filatélia szépségét dicséri, a Budapesti Történeti
Múzeum metszettárában pedig mostantól december végéig Budapest
történetéhez kapcsolódó bélyegek, pecsétek, rangjelek láthatók egy
izgalmas kamaratárlaton. Akit a bélyeggyűjtés eddig semmilyen módon nem
érintett meg, azt most kétségtelenül hatalmába keríti ez az anyag:
unalmas albumlapozgatás helyett ritka csodákat kínál. Élvezetéhez nem
kell érteni, mi az a némabélyeg, miért fontos a felülbélyegzés, a
sorozat vagy a megszállott gyűjteményépítés. Elég, ha meglátjuk például
azt a postán, névtelen feladótól indult gúnyrajzot Haynauról, az
„osztrák hentesről”, ami 1850 táján utazott Pestről Bécsbe, bélyeg
nélkül, egy miniszternek címezve, és precízen célba ért. Vagy azt az
1959 decemberében Görögországban megjelent két bélyeget, amelyek az
előző évben kivégzett Nagy Imrét ábrázolják.

A magyar történelem utolsó 250 éve sok humorral,
méltóságteljes vagy akár forradalmi hevülettel rajzolódik ki a bélyegek
során. Apró nyomdai jeleken, pecséteken, látványos gesztusok helyett
alig látható betűkön lehet követni, hogyan szélesedett a postahivatalok
tevékenysége, milyen lokálpatrióta öntudatot mutat fel egy-egy korszak
csupán a forgalmi bélyegeken vagy pecsétmintákon. Persze ott vannak a
jeles napkon kibocsátott ünnepi sorozatok, az 1916-os utolsó magyar
királykoronázás tanúi, az ezredéves ünnepségre bélyeg helyett kiadott
levelezőlap-csomag, az 1938-as eucharisztikus Világkongresszusra, az
1953-as legendás 6:3 örömére, Sztálin és Rákosi születésnapjára
kibocsátott különleges darabok. És a postaforgalomban véletlenül
felbukkanó ínyencség, amit a gyűjtők a legtöbbre értékelnek – egy levél,
melyet a forint bevezetésének napján adtak fel, egy csomagszállító
Bartók Béláné aláírásával.

A tablók
időrendben követik a történelem folyamatát, de néha, egy-egy különleges
bélyegtéma kedvéért kilépnek belőle. Így kapott önálló tablót a
századelőn az amerikai New-Budáról (Illinois állam) Budapestre küldött
levlap-csomag, vagy az infláció idején a gyors árváltozás miatt többször
is átbélyegzett sorozat. És minden korszaknál megjelennek a bélyegeit
gyűjtő, feldolgozó, értékelő jeles hazai filatelisták is, legalább rövid
életrajzzal vagy portréval. A tablók közé állított két tárló már csak
értékes ráadás, hogy igazi bélyegritkaságokkal is testközelbe kerüljön a
látogató, aki ekkorra, ha nem is lesz elkötelezett bélyeggyűjtő,
sajnálni fogja, hogy a postáskisasszony újabban csak egy jellegtelen
pecsétet nyom a levelére bélyeg helyett.