Ezt az
óhajtó mondatot kapta egy hetedikes osztály nyelvtanórán. Dobrev Klára
az egészséges nevelés leple alatt süt-főz az iskolákban, Lamperth Mónika
alkotmánytannal (!) tömi a gyerekek fejét, Magyar Bálint saját maguktól
is megvédi a gyerekeket. Politikai pedofília 2006.
(Forrás:
Hírszerző)

Ne használják politikai
díszletként a gyerekeket – erre szólította fel Magyar Bálint az
iskolákat. Az oktatási miniszter az egyházi iskolák pénteki
demonstrációját megelőzően egy szentendrei iskolaigazgató levelét
ismertette, amelyben a szülők hozzájárulását kérték a gyermekek
tüntetéséhez.

Habár az igazgató azt
is írta: semmi következménye nem lesz, ha nem engedélyezik azt, a
miniszternél a levél kicsapta biztosítékot, és mindent felhozott ellene:
tanítási idő alatt lenne, egy iskolának nem ez a dolga, zsarolják a
szülőket. Különben is, hiába húzzák a szájukat az egyháziak: senki sem
diszkriminálja őket a világi iskolákhoz képest, alaptalan az egész
felhajtás.

Árnyaltabban fogalmazott
az oktatási ombudsman. Aáry Tamás Lajos szerint az iskola szervezhet
különféle rendezvényeket, az ezeken való részvétel azonban csak önkéntes
lehet. Az MTI-nek megküldött állásfoglalásában Aáry azt írja: ez csak
akkor valósulhat meg, ha a gyermek és szülei biztosak abban, hogy
döntésük nem jár hátrányos következményekkel. A konkrét esetet Aáry úgy
értékeli: attól, hogy az igazgató odabiggyesztette, hogy nem baj, ha
valaki nem tüntet, ez még nem önkéntesség.

A politikusok és az iskolák többnyire azzal védekeznek:
nem kötelező a részvétel. Ezt mondta Hankó Faragó Miklós liberális
államtitkár, amikor egy szombathelyi iskolában osztotta azt
észt.

A vita minden választás előtt
hiszterizálódik: az egyik oldal nem lát kivetnivalót a diákok
mozgósításában, míg a másik katatón módon ismételgeti, hogy az iskolában
nincs helye a politikának. A közoktatási törvény szerint a gyermek, a
szülő és a tanár sem kényszeríthető arra, hogy megtagadja lelkiismereti,
világnézeti, politikai meggyőződését – és persze hátrány sem érheti
mindezek miatt.

Az oktatási
szakemberek többsége úgy véli: a politika nem az ördögtől való, csak az a
lényeg, hogy ne erőltessenek rá semmit a diákokra. A diákjogok szem
előtt tartói viszont részben joggal aggódnak: a diákok az egyik
legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport, amely nem tudja magát
megvédeni a tanári ármány ellen.

A
két véglet közt helyezkedik el az Eötvös
Károly Intézet véleménye: álláspontjuk szerint, melyhez számos
magánszemély és intézmény csatlakozott (többk közt a TTE is), a
pedagógusnak nem kell eltitkolnia világnézetét, de „lehetőleg” ne
beszéljen róla.

A törvény tiltja
ugyan a pártpolitizálást az iskolában, de nem mondja meg precízen, mi
minősül annak; ezért gyakori, hogy az iskolák azzal védekeznek: XY
pártpolitikus magánemberként haknizott csak náluk.

Az Eötvös Károly Intézet szerint nemcsak az számít
pártpolitikának, ha valaki narancsot osztogat, hanem bármely olyan
megnyilvánulás, amely egy párt melletti meggyőzésnek minősülhet (tehát:
Dobrev, Lamperth, Hankó).

Az Intézet
szerint mindemellett az iskolának igenis vannak feladatai: a
pedagógusnak a politikai véleményformálás és ütköztetés képességét is
tanítania kell, az iskola pedig támogathatja a diákok tájékozódási
törekvéseit.