Az Anna Frankhoz hasonlóan
1929-ben született, francia katolikus anyától és holland zsidó apától
származó szerző 1941-ben ismerkedett meg a hányatott sorsú Annával,
akivel – Hollandia 1940-es német megszállása után – az amszterdami Zsidó
Líceumban egy évig voltak osztálytársak. Az említett idézet is jól
mutatja, hogy Anna Frank határozott természet volt: magával ragadó,
lehengerlő stílusa az első pillanattól kezdve lenyűgözte a kis
Jacqueline-t. „A nevem Anne Frank – ez a mondat az egész életemet
felforgatta” – mondta a szerző a könyv bemutatóján a Merlin Színházban. A
tragikus sorsú Annáról a legtöbb embernek általában a szenvedés és
szomorúság jut az eszébe, pedig maga volt a megtestesült életöröm:
„Senkivel sem találkoztam, aki annyira a maga teljességében élvezte
volna az életet, mint Anne” – mondta az író.

 

A
bemutatón elhangzik: Anna számára mindig csodálatos élmény volt, amikor a
társaság középpontjába került. Nem volt ez másképp a kislány
tizenharmadik születésnapján sem, amelyen azt a bizonyos naplót kapta,
„de hogy ez a napló mennyire fontos lesz majd, Anne már sosem tudta meg”
– tette hozzá Jacqueline van Maarsen. Amikor a Frank-család egyszercsak
váratlanul eltűnt, a nyilvánosságnak azt mondták, Svájcba utaztak,
holott 2 évig az apa, Otto Frank üzletének hátsó frontja szolgált
menedékükül. Ahogy az író visszaemlékszik, Anna a naplóján és
filmcsillag-, illetve képeslapgyűjteményén kívül mindent hátrahagyott,
búcsúlevelét viszont Jacqueline csak jóval barátnője halála után
olvashatta. A hosszú, nyomasztó és viszontagságos rejtőzködésnek egy
ismeretlentől érkező bejelentés vetett véget: az egész családot
koncentrációs táborokba szállították, Anna és testvére Bergen-Belsenbe
került.

 

„Anne még a táborban is boldog volt, mert 2 év után
ismét kint lehetett a napon” – mondta megrendülten a szerző, aki annak
köszönhette szerencséjét, hogy francia katolikus anyja révén testvérével
együtt levették a deportálási listáról. Zsidó apja azért menekült meg,
mert volt két nem zsidó lánya, tágasabb családját viszont egytől egyig
lemészárolták. A Barátnőm, Anne Frank nemcsak két tragikus sorsú kislány
barátságát, hanem a szerző családjának történetét, s azon keresztül a
háború viszontagságait, az újrakezdés nehézségeit is
elmeséli.

 

Az
író elmondta: csak később ébredt rá Anna naplójának írói jelentőségére,
hiszen eleinte azt hitte, a sikere abban rejlik, hogy a zsidók, de
legfőképp a fiatal lányok képesek voltak azonosulni vele. „Ma már tudom,
hogy a saját belső fejlődését el tudta választani a külvilág
szörnyűségeitől” – mondta. Az eddig Németországban, Spanyolországban,
Franciaországban, Angliában és Törökországban megjelent kötet hazánkban a
Nyitott Könyvműhely gondozásában látott
napvilágot.