Egyre
több a kódfejtő Az utolsó vacsora előtt, mármint Leonardo da Vinci
félévezredes festményének csodálói – vagy csupán nézegetői –
között
(Forrás: MTI)

Dan Brown A Da Vinci-kód című
regényének 2003-as megjelenése után a turistákat elsősorban nem a
lenyűgözően szép műalkotás története, a rajta alkalmazott festészeti
megoldások érdeklik, hanem a képen található állítólagos jelek és kódok:
miért szerepel, vagy nem szerepel a Szent Grál a festményen, férfi-e
vagy nő a Krisztus mellett látható tanítvány.

A milánói idegenvezetők – a festménynek az olasz város
egyik temploma ad otthont – arra panaszkodnak, hogy a látogatók
egyszerűen félbeszakítják mondanivalójukat, és a könyvben olvasott
kódokról faggatják őket. A könyv szerzője szerint ugyanis a képen a
Megváltótól jobbra nem János, hanem Mária Magdolna, Jézus eltitkolt
felesége ül, aki gyermeket is szült Krisztusnak. A két alak között
felsejlő V-forma pedig a Szent Grál szimbóluma, ami a „szent nőiességet”
hivatott jelképezni.

A látogatók –
egy-két kivételtől eltekintve – hallottak már az amerikai író könyvéről.
Legtöbbjük azt sem tagadja, hogy nem elsősorban Leonardo da Vinci
világhírű festménye, hanem az egyház berkeiből kiszivárgott intrikák, a
különféle titkos, vallási társaságokról terjedő pletykák miatt
látogatott el a templomba.