Az utolsó óráig – Hitler titkárnőjének visszaemlékezései - Történelemtanárok Egylete

Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Az utolsó óráig – Hitler titkárnőjének visszaemlékezései
2005. április 28. csütörtök, 0:00

Közös filmvetítés a TTE és a Best Hollywood szervezésében. A Best Hollywood és a Történelemtanárok Egylete tisztelettel meghívja az érdeklődő történelemtanárokat 2005. május 3-án kedden 15.00-kor a Vörösmarty moziba (1085 Budapest Üllői út 4. a Kálvin térnél) Az utolsó óráig – Hitler titkárnőjének visszaemlékezései című film vetítésére. A filmvetítésre 60 helyet tudunk biztosítani, jelentkezni az info@tte.hu e-mail címen lehet. A sikeres jelentkezést visszajelezzük, a helyek betöltésekor a jelentkezési sorrendet vesszük figyelembe. Jelentkezési határidő: 2005. május 2. 17.00. Traudl Junge 1943-tól a náci birodalom összeomlásáig volt Adolf Hitler egyik személyi titkárnője. Dolgozott a főhadiszálláson a Farkaslakban, az obersalzburgi Berghof-ban és a berlini különvonaton. 1944-ben szemtanúja a sikertelen Stauffenberg-merényletnek; a háború utolsó napjait és a Führer öngyilkosságát a Führerbunker-ben, a körbezárt fővárosban élte át. Hitler Traudl Jungenek  diktálta le végrendeletét. Ebben a filmben nyilatkozik először Traudl Junge nyilvánosan az életéről, vall önmagáról. Beszél müncheni gyerekkoráról, a véletlenekről és az életkörülményekről, amik először Berlinbe „A Führer Kancelláriájába” majd később mint személyi titkárnőt a Farkaslakba vezették. Beszámol a napi eseményekről, amelyek barátságos banalitása abszurd ellentmondásban van a náci hatalom népirtó politikájával. Az utolsó óráig csak az elbeszélőre koncentrál: intenzíven és roppant töményen tárja elénk Junge évtizedekig titkolt, előítéletektől mentes gondolatait a történelemről, az elfojtásról, az egyéni felelősségről és a bűnről. A film nem bocsátkozik spekulatív történelem-értelmezésekbe Hitler személyével kapcsolatban. A filmben tanúi lehetünk, ahogy Junge asszony a nemzetszocializmus dühödt ellenzőjévé lép elő, valamint ahogyan arról vall, hogy soha nem tudta magának megbocsátani akkori naivitását, nemtörődömségét. A filmről: A beszélgetések André Heller és Traudl Junge között 2001-ben Melissa Müller írónő közreműködésével jöttek létre, aki ebben az időben Traudl Junge – már 1947-ben papírra vetett – emlékiratainak kiadásával foglalkozott. Othmar Schmiderer, aki a kamerával követte a beszélgetéseket, olyan filmes megközelítési módot választott, aminek köszönhetően kevés beállítást használt és lemondott minden fölösleges mesterséges megvilágításról. A kamera mellett a hangmérnöki feladatokat is ő intézte, így tudták elkerülni, hogy az interjú túlzott beállítottságot sugározzon. A beszélgetéseket 2001 elején Junge asszony müncheni lakásában vették fel. Heller és Schmiderer a tízórás anyagból először egy 3 és fél órás változatot vágott össze, amit megmutattak Traudl Jungénak. A vetítések alkalmával Jungénak lehetősége nyílt arra, hogy a kamera előtt kiegészítéseket és javításokat eszközöljön. Az új felvételekkel kiegészítve Heller és Schmiderer a filmet végülis 90 perces mozi változatra vágták. A film bemutatója 2002-ben volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol megkapta a Panoráma szekció Közönség díját. Traudl Junge súlyos betegsége után, 2002. február 12-én halt meg; néhány órával a film ősbemutatója után. A háború utáni években Junge asszony visszautasított minden olyan felkérést, ami a saját történetét kifejtő beszélgetésre irányult és csak táviratszerű kommentárokat adott, ha valaki a múltjáról kérdezte. Mindig megpróbálta – legtöbbször sikerrel – titokként kezelni saját történetét. A film készítési folyamata olyan hatással volt az alkotókra, amelyre egyikük sem számított. André Heller családja közvetlenül volt érintett a holokausztban, számos rokonát Auschwitzban gyilkolták meg. Nem sokkal a felvételek után Heller elismerte, hogy a film elkészítését megelőzően nem gondolta volna, hogy ez a téma ennyire nagy hatással lesz rá. Ottmar Schmiderer: „Szándékosan nem állítottuk be a fényeket, hogy megőrizzük a találkozás intimitását. Mindenképpen el szerettük volna kerülni azt, hogy Junge asszony vallatásként élje meg a felvételt. Amikor elkészült a 3 és fél órás változat, megnéztük közösen Junge-val még egyszer és rögzítettük reakcióit. Így lehetősége nyílt arra, hogy újra átgondolja történetét és reflektálhasson saját magára. Ezzel a megoldással, úgy gondolom, sikerült a beszélgetés lényegét 90 percben összesűríteni.” André Heller: „Soha meg sem fordult a fejemben, hogy Junge asszony mondanivalóját bármiféle filmbetéttel alátámasszam. A film egy olyan embernek a története, aki azáltal, hogy képes volt elgondolkodni és változtatni életén, készen állt tanulni hibáiból és tudatosította magában múltbéli hibáit. Amint felkészült arra, hogy feldolgozza és a nagy nyilvánosság előtt is felvállalja múltját, azután érezte magát késznek arra, – saját bevallása szerint – hogy életétől is megváljon.” „Számomra Junge asszony egy tiszteletre méltó asszony, azon kevés emberek egyike, akik iránt azért érzek mély tiszteletet, mert hajlandóak a történelemből, saját maguk történetéből tanulságokat levonni.” „Az elfojtás – és ezt ebben a filmben nagyon jól látni – önvédelmi mechanizmus, ami csak korlátozottan és ideiglenesen működik: egyszer mindaz felszínre kerül, amit az ember saját maga előtt is titokban tartott.” – Die Presse IM TOTEN WINKEL Hitlers Sekretärin ANDRÉ HELLER ÉS OTHMAR SCHMIDERER FILMJE Interjú: ANDRÉ HELLER, Kamera és Hang: OTHMAR SCHMIDERER, Vágó: DANIEL PÖHACKER,  Producer: DANNY KRAUSZ & KURT STOCKER Produkciós társaság: Dor Film Production Együttműködő partner: HELLER WERKSTATT Díjak: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2002) – Panoráma szekció: Közönségdíj Chicagó (2002) – Legjobb dokumentumfilm Európai Filmakadémia (2002) – Legjobb dokumentumfilm-jelölés Magyarországon forgalmazza: Best Classics Magyarországi premier: 2005. Május 5. Honlap: www. http://www.im-toten-winkel.de
Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít! Vissza