A
nagycsoportosok 45 százaléka artikulációs zavarokkal küzd, ebből 37
százalék olyan súlyosakkal, melyek az általános iskolai tanulmányaikban
is hátráltatják őket – derül ki egy Szolnokon végzett
felmérésből.
(Forrás: origo)

Filepné Gleviczky Mariann logopédus szerint a jelenség
azért alakulhatott ki, mert a kisgyerekek sok szinkronizált filmet
néznek, valamint a szüleik nem veszik fel velük a szemkontaktust
beszélgetés közben.

Majdnem minden
második óvodás beszédhibával küzd egy szolnoki felmérés szerint, a
nagycsoportosok 46 százaléka nem úgy artikulál, ahogy az a kora alapján
elvárható lenne. A gyerekek kisebb része csak rosszul ejt ki egyes
hangokat, ám 37 százalékuk össze is cseréli őket. Filepné Gleviczky
Mariann az [origo] kérdésére elmondta, hogy ez már súlyos beszédhibának
minősül, amely a későbbi tanulmányaikban is hátráltathatja a gyerekeket:
komoly problémáik lehetnek például az írás
elsajátításával.

– Az a diák, aki az
„s”-helyett „sz”-et ejt, mindkét betűhöz ugyanazt a hangot rendeli
majd, így elképzelhető, hogy nem tudja eldönteni, hogy a „sajt” hangsort
sajt-ként, vagy szajt-ként írja le – magyarázta a
logopédus.

Filepné Gleviczky Mariann
és logopédus társai öt éve rendszeresen vizsgálják a körzetükbe tartozó
óvodások beszédkészségét, évente közel 800 nagycsoportost tesztelnek. A
vizsgálat első részeként szabadon választott témáról beszélgetnek,
ezután felolvasnak a gyereknek bizonyos szavakat, melyeket neki el kell
ismételnie. A felmérés évek óta hasonló eredményt hoz, alig 1-2 százalék
a különbség a különböző évfolyamok között. Filepné „döbbenetesen
magasnak” minősítette mind a 46 százalékos, mind a 37 százalékos arányt,
melyről szerinte részben a szülők is tehetnek.

A beszédhibák kialakulásának legfőbb oka ugyanis a
szóbeli kommunikáció háttérbe szorulása, a gyereknek így ugyanis
kevesebb lehetősége van „ellesni” a megfelelő artikulálást. A kicsik úgy
tanulják meg helyesen ejteni a szavakat, hogy leutánozzák a körülöttük
lévők szájmozgását. A logopédus azokat az anyukákat hozta fel példaként,
akik leggyakrabban az óvodából hazafele menet, autóvezetés közben
beszélgetnek a gyerekükkel, miközben ő a hátsó ülésen ül. A
legkárosabbaknak azonban a szinkronizált filmeket tartja, mivel a
szereplők szájmozgása nem felel meg az általuk kimondott szavaknak. A
televízió előtt töltött gyerekkor viszont később is érezteti a hatását: a
gyerek nem szokja meg a szóbeli kommunikációt, és nem tudja majd
megfelelően kifejezni magát.