„Erősebb,
mint a whiskey, és olcsóbb, mint a levegő”
(Forrás: Múlt-kor)

Habár manapság a nyugati
demokráciák igyekeznek még az emlékét is a szőnyeg alá söpörni a
hússzaggató emléknek, Alan Krell ausztráliai művészettörténész és Oliver
Razac párizsi filozófus is a szögesdrót kultúrhistóriájáról publikálta
legújabb munkáját.
Razac könyve a szögesdrót történetéből három
dolgot emel ki: a vadnyugatot, az első világháborút és a náci táborokat
1933-45-ig. A párizsi filozófus szerint 1945-re a szögesdrót már
kezdett idejétmúlttá válni – de a két világháború és a náci
koncentrációs táborok „az elnyomás univerzális szimbólumává” tették.

Krell a dél-afrikai búr háborút
emeli ki, ahol Kitchener tábornok elsőként kerített el foglyokat
szögesdróttal – jelen esetben holland telepeseket. Mégis a nyugati és a
keleti fronton, a tüzérségi vonalak mentén jutott hatalomra az
eredetileg mezőgazdasági eszközként használt szögesdrót – a bekerítés és
az emberiség elpusztításának szimbólumaként.

De mi történt előtte?