Egy
olyan társadalomban, ahol a különböző csoportok közötti kapcsolatok
gyengék, maga a politikai nemzet válik töredezetté – áll Kertesi Gábor
és Kézdi Gábor iskolai szegregációról szóló nemrég megjelent
tanulmányában. (Forrás: FN)

A
nemzetközi felmérések rendre kimutatják, hogy Magyarország egyike a
világ azon országainak, ahol iskola- és osztályszinten a leginkább
elkülönülnek egymástól a könnyen tanítható, jó képességű,
középosztálybeli gyermekek, illetve a tanulási nehézségekkel küszködő,
nehezebben tanítható, szegény és iskolázatlan családokból származó
tanulók.

„Míg az úgynevezett
PISA-felmérések a 9. évfolyamot (tehát a középiskolai szintet)
vizsgálják, a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányunkban mi az
általános iskolákat vizsgáltuk” – mondta el az fn.hu-nak Kézdi Gábor
közgazdász. Erre nem nagyon vannak nemzetközi összehasonlító adatok, de
itt is kirívóan magas szegregációt tapasztalhatunk. Az adatokból az is
kiderül, hogy a gyerekek elkülönítésének elsősorban nem szociális, hanem
etnikai okai vannak. Azokban a városokban vagy kistérségekben, ahol
elég változatos az iskolakínálat, megfigyelhető, hogy nagyobb az
iskolafenntartóra nehezedő társadalmi nyomás az elkülönítésre, ha sok a
cigány gyerek, mintha „csak” a szegény gyerekek száma
nagy.

Felmerül a kérdés, hogy miért
is baj, hogy a jobb képességű gyerekek az egyik iskolába (azon belül a
még jobbak az „A osztályba”, a rosszabbak a „B”-be, „C”-be), a rosszabb
képességű gyerekek pedig a másik iskolába járnak.

A kutatók szerint mivel az iskolában a társadalom
minden jövendőbeli felnőtt tagja stabil közösségekben, közvetlen
személyes kapcsolatok révén szerezhet tapasztalatot más társadalmi,
etnikai csoportokhoz tartozó emberekről, az iskolai elkülönülés ennek a
tapasztalatszerzésnek a lehetőségét ássa alá. Az egymás különbözőségéről
kevés személyes tapasztalattal rendelkező emberek nehezebben tudnak
felnőtt korukban egymással együtt élni. A személyes tapasztalat hiánya
pedig a legfőbb táptalaja a bizalmatlanságnak, az előítéletnek, a
sztereotípiáknak, a későbbi csoportközi
konfliktusoknak.

Ahol jelentős a
különböző társadalmi csoportok elkülönülése, a politikai nemzet
széttöredezett – áll a tanulmányban. Habár az integrált iskolai közösség
sem jelenti feltétlenül azt, hogy a szegény vagy kisebbségi gyermekek
társadalmi és etnikai különbségeken átnyúló tartós barátságokra tesznek
szert, a közös iskolai múlt mégis megalapozhat számukra társadalmi
izolációjukból kivezető „gyenge kapcsolatokat”, amelyek fontos
erőforrásokat jelenthetnek számukra felnőtt életük
során.

Az iskolai szegregáció másik
következménye, hogy rendszerszerűen alacsony színvonalú oktatással jár
együtt. Ez annál is súlyosabb társadalmi probléma, mivel a magas
színvonalú oktatás éppen a leghátrányosabb helyzetű tanulók
teljesítményét képes a leginkább előmozdítani. A család hátrányos
társadalmi helyzete és a gyermek tanulási problémáinak várható
gyakorisága közötti szoros összefüggés világszerte megfigyelhető
jelenség.

A szegregáció leszállított
iskolai teljesítménykövetelményekkel, a tanulással szembehelyezkedő
kortárscsoporti szubkultúra kialakulásával és tanári kontraszelekcióval
jár. Mindezek együttesen odavezetnek, hogy a szegregált iskolákban a
csökkentett minőségű oktatás lesz a norma. Ez a három komponens
tartósítja a hátrányos társadalmi helyzetű fiatalok alacsony tanulmányi
teljesítményét.

A
teljes cikk a Figyelőneten olvasható
»