Az OFOE
virtuális kongresszusának dokumentumai jelentek meg kötetbe szerkesztve.
Az utóbbi idők egyik legátfogóbb körképe készült el a magyar
közoktatásról.

Az idei első tanítási
napon mutatták be az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és az
Önkonet kiadó kötetét. Lehet azon vitatkozni, hogy az előző tanévben
lezajlott virtuális kongresszus a VII. Nevelésügyi Kongresszus kísérő,
kiegészítő vagy éppen ellenrendezvénye volt-e, az azonban biztos, hogy a
26 szerző egyedülállóan plasztikus képet rajzol a közoktatás jelenkori
kínjairól.

A kötet szerzői (a
„kongresszus résztvevői”) az ország és az oktatás nagyon különböző
pontjairól érkeztek, például: falusi kisiskola, budai elitgimnázium,
pedagógiai szakszolgálat, tanárképzés, kutatás–fejlesztés,
gyermekvédelem, bűnmegelőzés. A 26 szerző megközelítése is nagyon
eltérő: van, aki naplószerű szatírát írt; van, aki elemzést; más
szociográfiai szempontból közelített, megint más a személyes hangú
vallomást választotta. A virtuális kongresszuson lényegében olyan
emberek beszélgettek hét hónapon keresztül értelmesen az oktatásról,
akik többnyire soha nem látták még egymást. Az egyes írásokhoz százával
érkeztek érdemi hozzászólások is, ezeket sajnos lehetetlen nyomtatásban
reprodukálni. Ezért érdemes a könyv olvasása után (vagy közben) az
internetes változatot is megvizsgálni. Végeredményben a huszonhat szerző
elég messze eljutott a problémák feltárásában és helyenként a
megoldások keresésében is.

Végül
Schüttler Tamás recenziójából idézünk pár gondolatot: „… csak olyan
megoldások működnek hosszú távon, amelyekkel képesek azonosulni azok a
szereplők, akik napról napra, tanévről tanévre hol boldogan, hol
egzisztenciális félelmektől feszítetten teszik a dolgukat. Az írások azt
mutatják, hogy a mindennapi taposómalom, az egyre romló iskolai
feltételek ellenére meglehetős problémaérzékenység jellemzi
jórészüket.
Gyakorló szerkesztőként tudom, kevesük írja le
mindennapi gondjait, még kevesebbjükben él a szakmai reflexió képessége.
Ezért van önmagán túlmutató jelentősége az olyan fórumoknak, mint
amelyen megszületett ez a virtuális kongresszus. S a kötet is azért
jelentős, mert így egybegyűjtve olyan körképet villant fel, amelyet a
sok szekciós, magas tudományos méltóságok előadásainak teret biztosító,
sajátos akkreditációs rendszerük, s méreg drága részvételi díjuk miatt a
pedagógusok elől majdnem teljesen elzárt konferenciák nem vagy csak
töredékesen tudnak bemutatni.”

Osztályfőnökök Országos Szakmai
Egyesülete

Virtuális
kongresszus