1995. márciusában Berlinben tartotta közgyűlését a nemzetközi szervezet. Konferenciát is rendeztek „A potsdami konferencia és szerződés, valamint következményeinek tanítása” címmel.
A konferencia programját színesítette egy berlini kirándulás is, amelynek keretében a résztvevők megtekintették Potsdamban Cecilienhofot, ahol 1945-ben a győztes nagyhatalmak a konferenciát tartották.
A tanácskozáson nagyobb lélegzetű előadások is elhangzottak, de az idő nagyobb részében kisebb csoportokban, szekciókban folyt a beszélgetés. Az eszmecsere megkezdése előtt a résztvevő mintegy 20 ország küldötte egy – a téma tanításával foglalkozó – kérdőívet töltött ki. Mivel számos európai ország képviseltette magát a tanácskozáson, széles körben tájékozódhattak a résztvevők az adott téma tanításának európai gyakorlatait illetően, megismerhették egymás munkáját, betekintést nyerhettek számos ország történelemtanításába. Néhány ország képviselője – így Finnország, Románia, Spanyolország – referátumot is tartott az általuk megvalósított gyakorlatról. Amint olvasóink is látni fogják, igen eltérő módon közelítették illetve közelítik meg a témát.
Az előadásokat szekcióbeszélgetések követték ahol baráti, de ugyanakkor szenvedélyes és nagyon hasznos beszélgetések folytak. E beszélgetések alkalmával lehetőség nyílt annak megismerésére, hogy az egyes országot különféle iskolatípusaiban hogyan, milyen mélységben, időtartamban, módszerrel tanítják ; tárgyalt témát.
Az alábbiakban azokat a kérdéseket (s az ezekre adott válaszok összegzését) közöljük, amelyet segítségével a résztvevők megismerhették a téma tanításának eltérő megközelítését, gyakorlatát:
1. Milyen helyet foglal el az oktatási programban a potsdami konferencia és a hidegháború időszakának tanítása?
A téma minden ország oktatási programjában megjelenik. Az országok többségében két oktatási szakaszban is. Először a gyerekek 13-14 éves korukban, majd a középfokú oktatás keretében 17-18 éves koruk körül találkoznak a témával.
2. Mennyi időt tudnak a témára fordítani?
A válaszok megoszlottak országok, iskolatípusok, életkor és tanárok szerint. Néhány iskolában, ahol az ország történelme és oktatási programja miatt a tananyag túlzsúfolt (pl. Anglia) csak 2-3 óra jut a témára. A középfokú oktatásban ahol ez jobban a középpontban van, több időt tudnak ráfordítani. Amíg Litvániában az 1945 utáni nemzetközi kapcsolatokra 16 óra, Dániában e kérdésre 15-25 óra jut.
3. Az utóbbi időben történtek-e változások a téma megítélését, tanítását illetően?
Változások főleg Kelet-Közép-Európában zajlottak le. Litvániában két éve új oktatási programot vezettek be. Ez a korábbi kommunista szemlélettől eltérően mutatja be a szovjetekkel folytatott háborút, majd a szovjet megszállást. Magyarországon az a cél, hogy az eseményeket objektíven, különböző módszerekkel, források alapján mutassuk be a tanulóknak és ösztönözzük őket a saját véleményük kialakítására, valamint önálló kutatások végzésére. Nyugaton a változások sokkal kisebbek. A tanárok főleg a gyerekek magatartásában, téma megközelítésében vettek észre változást.
4. Milyen oktatási segédeszközöket használnak?
A legnagyobb eltérés a nyugati és a kelet-közép-európai országok között itt mutatkozott. A kelet-közép-európai országok elsősorban könyveket használnak, s csak mostanában jutnak megfelelő anyagokhoz. Magyarországon, Lengyelországban, Romániában valamennyi szinten fejlesztik az oktatási anyagokat, beleértve az audiovizuálisakat is, de mégis hiány van a jó minőségű anyagokból. Szlovéniában – ahol teljes mértékben hiányoznak az audiovizuális anyagok – a történelmi irodalomnak, a különféle forrásoknak adják az elsőbbséget, ezek használatára Ösztönzik a tanulókat. Nyugaton az oktatási anyagok széles skálája megtalálható (archív anyagok, történelmi regények, mozi- és videofilmek). Angol és svéd vélemény szerint a CD-ROM megjelenése nagy lehetőségeket hoz a történelemtanítás számára.
5. Milyen módszerek használhatók a téma megközelítésére, hogyan lehet bevonni a tanulókat?
Itt eléggé hasonló vélemények, tapasztalatok jelentek meg. Fontos, hogy a tanulóknak objektív és alkalmazható képet adjunk, amelynek alapján ők saját véleményt formálhatnak. Francia vélemény szerint meg kell ismertetni és használni kell az archív anyagokat. A dánok és svédek szerint a tanulókat képessé kell tenni, hogy érzékeljék a különbséget a történelmi események különféle bemutatása között. Ausztriában és Finnországban arra ösztönzik a tanulókat, hogy keressék meg a korszak még élő tanúit és őket kérdezve ismerkedjenek az időszakkal.