Mára a
társadalmi fejlettség olyan szintet ért el, ahol az embernek már nem
kell tartania a Darwin által felfedezett természetes evolúciós folyamat
hatásaitól – legalábbis egyelőre. (Forrás: [origo])

A Stanford Egyetem tudósai egyedülálló módszert
találtak a sokak által vitatott, úgynevezett kulturális evolúció
menetének vizsgálatára, bizonyítására. Óceániai szigeteken élő
népcsoportok kenukészítési stratégiáit figyelték meg: összehasonlították
az egyes népek kenuinak szerkezetét, illetve a kenukon lévő
díszítőelemeket, vallási szimbólumokat. Összesen 11 különböző népcsoport
hajóinak 96 szerkezeti és 38 szimbolikus elemét vizsgálták meg, és
dolgozták fel statisztikai módszerekkel.

Kimutatták, hogy a hajók törzsének felépítésében,
szerkezetének kialakításában szerepet játszó vonások rendkívül kevéssé
változtak az idők folyamán. Ebből arra következtettek, hogy az olyan
szerkezeti újításokat, amelyek negatívan befolyásolják a kenu
stabilitását, a természetes szelekció kiválogatja. Hiszen a kenu az
óceániai szigeteken élők túlélésének eszköze: ennek a segítségével
halásznak, vagy háború, esetleg éhínség idején ez teszi lehetővé
elvándorlásukat. Ha tehát rosszul tervezik meg hajóikat, azzal saját
fennmaradásukat teszik kockára.

Ez a
„kulturális analízis” a szerzők szerint párhuzamba állítható az emberi
örökítőanyag-készlet (DNS-állomány) vizsgálatával: a DNS-ünkben az
evolúció menetét az annak meghatározott pontjain fellépő mutációk
gyakoriságával jellemzik. Más szavakkal: a mutációk gyakoriságának
növekedéséből, illetve csökkenéséből „kiolvasható” a természetes
szelekció hatása.

Azok a mutációk,
amelyek egy egyedet egy adott tulajdonságát tekintve rátermettebbé
tesznek, azaz amelyek következtében megnő a környezethez való
alkalmazkodóképesség, idővel felhalmozódnak a populáció tagjai között, s
kiszorítják azokat az egyedeket, amelyek nem rendelkeznek ezzel az
előrelépéssel.

Ha azonban például
egy létfontosságú génről van szó – például a légzésünkkor az oxigén
molekulákat szállító hemoglobinról – annak változása az evolúció során
rendkívül lassú, hiszen egy mutációval sokkal könnyebb elrontani a
működőképes molekulát, mint egy jobb hatásfokkal működőt létrehozni, s
ez  – a hemoglobinnál maradva – az egyed életébe is kerülhet. A
tudósok szerint a kenukészítési stratégia pontosan ugyanezzel a
folyamattal jellemezhető.

Sok
történész, társadalomtudós és egyéb, a területtel foglalkozó szakember
vitatja, hogy a kulturális változások értelmezhetőek evolúciós
összefüggésben. Szerintük az emberi hiedelmek, a hit, és általában az
emberi magatartás túlságosan kiszámíthatatlan. Mások viszont úgy vélik,
hogy az emberi civilizáció kialakulásának kezdete óta az ember egy
evolúciós folyamaton keresztül olyan, kizárólag rá jellemző viselkedési
jegyekre tett szert (például szerszámkészítés), amelyek meghatározzák
szociális viselkedését.

Az ember
génjeiben kódolt viselkedési mintázatai olyan evolúciós folyamatban
jelentek meg, amelyben a kultúra legcsekélyebb nyomainak kialakulása
után ennek a kulturális környezetnek a szelekciós nyomása uralkodott,
azaz a kultúra megjelenése határozta meg a szelekció irányát
.

A kutatócsoport vezetője, Paul
Ehrlich professzor szerint nagyon fontos megismernünk, miként is
változnak pontosan a kultúrák, s hogy ezt a folyamatot hogyan tudjuk
etikusan befolyásolni. Deborah S. Rogers, aki szintén részt vett a
felmérésben elmondta, a kísérlet alapján világosan látszik, hogy a
kulturális változások során mely választások működnek, s melyek nem. Az
ember mára megtanulta úgymond kijátszani a természetes kiválasztódás
hatását, hiszen kénye-kedve szerint használhatja a természet adta
forrásokat. A mértéktelen fogyasztás azonban nem jó stratégia. Ez a
dolog rövidtávon működik, de vajon mire számíthatunk a jövőben?
Véleménye szerint mielőbb helyre kell állítanunk kultúránkat, mielőtt
végül végleg magunk ellen fordítjuk a természetes
szelekciót.

A kutatók eredményeit
2008. február 19-én publikálták a Proceedings of the National Academy of
Sciences online változatában.