Lényegében
már a középiskola megválasztásával eldől, hogy a diákból diplomás
lehet-e, vagyis a szülők társadalmi pozíciójától legalább annyira függ a
gyerek jövendő státusa, mint a képességeitől. (Forrás:
Eduline)

Mindez abból a felmérésből
állapítható meg, amelyet szociológushallgatók készítettek érettségi
előtt álló budapesti diákok körében.

A legkiforrottabb továbbtanulási elhatározással a hat-
és nyolcosztályos gimnazisták rendelkeztek: több mint felük a
felsőiskolát is tudta, ahová jelentkezni akar, a szakközépiskolások
harmadának viszont nem voltak felsőfokú továbbtanulási szándékai, ötödük
pedig bizonytalan volt. Az összes megkérdezett diáknak csak mintegy 8
százaléka mondta biztosra, hogy nem adja be a felvételi jelentkezési
lapját egyik felsőoktatási intézménybe sem.

A továbbtanulási szándék leginkább a szülők
végzettségétől függ: ez befolyásolja, hogy a gyerek milyen középiskolába
kerül, a középiskola típusa pedig azt, hogy akar-e továbbtanulni. A
szakközépiskolák tanulói jellemzően kevésbé iskolázott szülők gyermekei
(közel kétharmaduk olyan családokból származik, ahol egyik szülőnek
sincs felsőfokú végzettsége), a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi diákok
felének viszont mindkét szülője diplomás, és közöttük elenyészően
kevesen vannak, akik egyik szülőjének sincs felsőfokú végzettsége. Ha
ehhez hozzáveszszük, hogy a felsőoktatásba bekerülők kétharmada a
középiskolák alig 10 százalékából kerül ki, egyértelmű a társadalmi
státus újratermelődése. Szemben a szülők iskolai végzettségével, a
család vagyoni helyzetének sokkal kisebb a hatása a továbbtanulásra:
ebben nincs komoly különbség az egyes intézménytípusokba járó diákok
között.

Az intézmények jellemzői
közül a legtöbb továbbtanulni kívánó diák a munkaerő-piaci
elhelyezkedést közvetlenül befolyásoló tényezőket (a diploma itthoni,
illetve nemzetközi elismertségét, az elhelyezkedésben való iskolai
segítségnyújtást a végzés után, a nemzetközi kapcsolatok kiterjedtségét)
vagy az intézmény iskolával párhuzamos elhelyezkedést segítő
programjait emelte ki. Ezeknél kevésbé fontosnak tartják a
munkaerő-piaci lehetőségeket közvetetten befolyásoló olyan tényezőket,
mint az intézményi diákélet, a hallgatók közérzete (pezsgő diákélet, jó
infrastrukturális háttér, jól kidolgozott tantervek, színvonalas órák).
Rangsorukban csak ez utóbbiakat követi például az, hogy nagy hagyományai
vannak-e az intézménynek, van-e sok elismert, tudományos hírnévvel
rendelkező oktatója vagy előkelő-e a pozíciója az intézményi
rangsorokban.

A megkérdezett
budapesti középiskolások mintegy kétötöde tudott megadni iskolát, ahová
jelentkezne. Közülük első helyen a legtöbben az Eötvös Loránd
Tudományegyetem valamely karát jelölték meg, 15 százalékuk a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet választotta, 10-10 százaléknál
több pedig a Budapesti Gazdasági Főiskolát, illetve a Budapesti Corvinus
Egyetemet (ez nagyjából tükrözi az országos arányokat, lásd erről a
rangsorainkban szereplő jelentkezési létszámokat a képzéseknél). Több
mint négyötödük (84 százalékuk) első helyen a fővárosban maradna,
mindössze 8 százalékuk menne vidékre (a többiekről ezt nem lehetett
eldönteni, mert olyan képzést jelöltek meg, mely mind Budapesten, mind
vidéken folyik).