Az
amerikai Mayo Klinika kutatása bebizonyította, hogy a mai
gyógyszerészeknek igenis van mit tanulniuk az ősi
gyógyítóktól.
(Forrás: SG)

Kutatók egy 1650-ben íródott könyvben bukkantak rá a
hasmenést okozó baktérium elleni, egy számunkra új, hatásos kezelésre.
Maga a betegség és kezelése nem egy nagy horderejű dolog, a Mayo
szakemberei munkájukkal elsősorban az antik forrásokban rejlő növényi
alapú hatóanyagok felkutathatóságára szerették volna felhívni a
figyelmet.

Közhelyesen szólva:
„fűben, fában orvosság van”, és valóban, a természet a gyógyító ágensek
felbecsülhetetlen forrását nyújtja. Az aszpirint például eredetileg a
fehér fűz kérgéből nyerték, míg a rák kemoterápiás kezeléséhez
alkalmazott Taxol hatóanyaga egy a Csendes-óceán partvidékén honos
tiszafaféle kéregből származik.

Évezredeken át az emberek világszerte a növényvilág
gyógyító anyagaival kezelték magukat, így nem volt nehéz levonni a
következtetést, mely szerint érdemes a régi írásos emlékekben kutakodni
az elfeledett gyógyszerek után, melyek a szervezet számára jobban
feldolgozhatók, mint a különféle kemikáliák.

Ezek felkutatása azonban nem akármilyen felkészültséget
igényel, hiszen bár a szövegek a digitális technikák fejlettségének
köszönhetően gyorsan elemezhetőek, komoly problémát okozhat az idegen
nyelv, a régi betűtípusok és a terminológiai különbségek. A siker
érdekében a Mayo Klinika igen szokatlan és színes társaságot verbuvált
össze Rumphius, valódi nevén Georg Eberhard Rumpf német naturalista
„Ambonese Herbal” című, több mint három és fél évszázada íródott
könyvének átvizsgálásához. A csapatban a Mayo kutatói mellett helyet
kapott egy szamoai sámán, egy etnobotanikus, azaz a néprajzi növénytan
ismerője, egy botanikus, aki behelyettesítette az ősi növény neveket a
jelenkoriakkal, valamint két adatbázis szakértő is.

Az antikváriumi kincsnek is beillő könyv egy indonéz
sziget, Ambon gyógynövény tradícióit dolgozza fel. Ebben szól Rumphius
egy növénykivonat jótékony hatásáról, ami a modern gyógyászatban is
beazonosítható. Az atun fából nyert kivonatot a kutatók is tesztelték és
az előzetes eredmények egybevágnak a 17. századi botanikus
feljegyzéseivel, mely szerint a gyógykészítmény a hasmenés minden
válfaját szinte azonnal, rendkívüli hatékonysággal szünteti meg. A kötet
éppen ezért fel is hívja a figyelmet, hogy olyan betegségeknél mint a
vérhas, rendkívül óvatosan kell használni, mivel ebben az esetben „nem
jó ha túl gyorsan szakítják félbe a betegséget illetve a
szenvedést”.