Meghátrálni
látszik a kormányzat az iskolai dohányzási szabályok szigorítása
ügyében: a zéró toleranciáról szóló eredeti tervek helyett egy sokkal
engedékenyebb szabályozás elfogadása várható.
(Forrás:
Népszabadság)

Az indok – mint
hasonló esetekben oly sokszor – az alkotmány, amely egy sajátos
jogértelmezési csavar szerint az iskolásoknak is garantálja az
önpusztítás szabadságát.

A magyar parlament tavaly döntött egy dohányzásellenes
WHO-ajánláscsomag elfogadásáról. A megállapodást 323 igen és négy nem
szavazattal, három tartózkodás mellett fogadták el a honatyák, a
politikai akarat tehát látszólag egységes a dohányzás visszaszorítására.
Az ENSZ egészségügyi szervezetének javaslatai alapján módosítani
kellene a nemdohányzók védelméről szóló törvényt. Nemcsak az iskolások
érdekében: az ajánlások része például egy egészségügyi termékdíj
kivetése a dohányárukra, „sikerdíj” kilátásba helyezése a korlátozások
betartásán őrködő hatóságok részére – és az is, hogy az egészségügyi és
oktatási intézményekben, ahol az „ügyfelek” kiszolgáltatottsága a
gyakorlatban kötelezően elviselendővé teszi a passzív dohányzást,
tiltsák meg a füstölést.

Bár a
parlament döntött, a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány egyelőre
semmit sem hajtott végre a megállapodásból, sőt olyannyira felhígította
az eredeti tervezetet, hogy az nagy valószínűséggel a WHO-nál is kivágja
majd a biztosítékot. Az iskolai dohányzás megtiltásáról például már szó
sincs (az egészségügyre vonatkozó korlátozás ötlete szerencsére még nem
halt el). Az új álláspont annál meglepőbb, hogy képviseletét egyetlen
politikai erő sem vállalta (jogos, de alighanem megválaszolhatatlan
kérdés, hogy akkor vajon kinek a sugallatára módosított a parlament
akaratán a kormány).

A jelenleg
futó jogszabálytervezet hagy azért egy kiskaput: az iskolaszékek elvileg
megtilthatják a dohányzást az általuk felügyelt intézményekben, ez
azonban sokkal puhább korlát, mint egy szankciókat is tartalmazó
törvény. (És ott van még a kérdés: ha a törvényi korlátozás nem
alkotmányos, akkor miért lehet az egy hasonló tilalom az iskolaszék
előadásában.)

Számos EU-tagállam –
többek között Csehország, Spanyolország és Belgium – már kitiltotta a
dohányzást az iskolákból – úgy tűnik, az ő alkotmányukban az egészséges
környezethez való jog magasabb rendű, mint az önpusztítás joga
(tanulságos lenne megismerni annak az alkotmányértelmezésnek az
érvrendszerét, amely szerint a magyar alkotmányban ez fordítva van).

A parlament döntött, a végrehajtó
hatalom, vagyis a kormány egyelőre semmit sem hajtott végre a
megállapodásból, sőt olyannyira felhígította az eredeti tervezetet, hogy
az nagy valószínűséggel a WHO-nál is kivágja majd a biztosítékot.

Egyébiránt sokak szerint a
jelenlegi szabályozás is alkotmányellenes, többek között ezen a
véleményen van az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is. Lenkovics
Barnabás a Füstirtók Alapítvány kérésére böngészte át a szabályokat, és
talált is kifogásolnivalót: a diákoknak tilos az iskolai dohányzás
(köztük több mint százezer nagykorúnak is), a pedagógusoknak viszont
nem, ami az ombudsman szerint indokolatlan megkülönböztetés. Igaz, a
biztos nem azt a következtetést vonta le ebből, hogy gyújthassanak rá
bátran a kiskorúak is: szerinte, ha indokolt a korlátozás a diákoknál,
akkor ugyanolyan jogos a tanároknál is, vagyis – a nemdohányzók
védelméről szóló törvény módosításával – ki kellene tiltani a dohányzást
az iskolákból.

Lenkovics ilyen
értelmű levelet írt Kökény Mihálynak, a Népegészségügyi
Kormánymegbízotti Iroda vezetőjének, arra kérve őt, hogy adjon
tájékoztatást a dohányzás visszaszorítására irányuló jogalkotási
folyamat állásáról. Az irodavezető válaszolt is, és a leveléhez
mellékelte a népegészségügyi tárcaközi bizottság által elfogadott
intézkedési tervet, amelyben fehéren-feketén az állt: oktatási
intézményben nem lehet dohányzóhelyet kijelölni (és így értelemszerűen
dohányozni sem). Időközben azonban az állampolgári jogok biztosa is
értesült róla, hogy „valakik” nyomására módosult a kormányálláspont,
ezért újabb levelet írt, ezúttal az egészségügyi miniszternek,
leszögezve: a jövő generációk védelme érdekében változatlanul
szükségesnek tartja az iskolák füstmentessé tételét.

Ezek után kíváncsian várjuk, hogy a WHO, a parlament
vagy netán az ismeretlen, de szemmel láthatóan befolyásos „harmadik
tárgyalófél” (nagy valószínűséggel nem az iskolaszékek titkos tanácsa)
szempontjait érvényesíti-e a kormány az iskolai dohányzás
szabályozásánál.