Fedák
Sári a 20. század első évtizedeinek legnagyobb operettprimadonnája volt.
Nem elsősorban szépségével és énektudásával, hanem kisugárzásával és a
belőle áradó életerővel hódított, ám utolsó éveit mégis egy romos tanyán
töltötte el. (Forrás: Múlt-kor)

Fedák Sári, a múlt század egyik legnagyobb
operettszínésznője, akit sokan ma már talán csak ulti-bemondásként
ismernek, 1899-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, s a
Népszínház ajánlatát visszautasítva Pozsonyba szerződött. Már a
következő évben a Népszínház tagja lett, s kisebb kitérők után az
1903-ban megnyíló Király Színházban kötött ki, ahol az első előadáson ő
játszotta Huszka Jenő Aranyvirág című operettjének
főszerepét.

Bár hangja nem volt túl
erős, színpadi jelenléte mindent feledtetett, s egy csapásra kiütötte az
addigi „ügyeletes” primadonnákat. Új színt hozott az operett műfajába,
az addigi érzelgős, édeskés hősnőkkel szemben temperamentumos,
talpraesett nőket alakított. Elsöprő sikert aratott Huszka Jenő Bob
hercegében, majd Kacsóh Pongrác János vitézében, utóbbiban saját maga
tervezte jelmezben (bőszárú gatya, fején árvalányhajas kalap) játszotta
Kukorica Jancsit. A daljáték 689 előadása közül 574-ben lépett a
színpadra, a 100. előadás után Ady Endre rajongó sorokkal köszöntötte a
Budapesti Napló hasábjain.

A hat
nyelven beszélő primadonna évekig Berlinben, Bécsben, Londonban és
Párizsban lépett fel. Hazatérve prózai darabokban is játszott, ezekben
is érvényesült kitűnő emberábrázoló képessége és közvetlen humora.
1919-ben a Tanácsköztársaság lelkes hívének mutatkozott, emiatt
Bécsújhelyen börtönbe került, s két évig Bécsbe „száműzték”. 1922-ben
több évi együttélés után feleségül ment a drámaíró Molnár Ferenchez, a
viharos házasság három év után bomlott fel, amikor a drámaíró
beleszeretett Darvas Lilibe. (Üvegcipő című darabját bennfentesek
szerint a Molnár-Fedák-Darvas háromszög ihlette.) Fedák Az ötszáz éves
magyar dal című előadóestjével itthon és külföldön valódi küldetést
teljesített, a bibliai daloktól virágénekeken át a kurucdalokig mindent
énekelt.

A II. világháború alatt
többször is hitet tett a fasiszta Németország mellett, 1944 decemberében
a bécsi rádióban a háború folytatására buzdított. 1946-ban a népbíróság
háborús bűnösként egy év börtönbüntetésre ítélte, s eltiltották
foglalkozása gyakorlásától. Szabadulása után visszavonultan élt
Nyáregyházán, a hiába hívták, színpadra nem lépett
többé.