Régóta
áll szakmai és politikai viták középpontjában az iskolai integráció
kérdése. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője Hódmezővásárhely
polgármestereként felszámolta a város szegényiskoláját. Azt állítja,
nincs más út, csak az integráció: a szegény gyerekeknek esélyt kell
biztosítani, bőrszíntől függetlenül. (Forrás: Népszabadság)

– Ön azon kevés polgármesterek egyike, akik nem
kijátszani próbálták a közoktatási törvény előírásait, hanem
megvalósították az oktatási integrációt a településükön. Ezek szerint
mégsem olyan reménytelen ez a feladat, mint azt sokan
állítják?

– 2006-ban döntöttünk
annak az iskolának a bezárásáról, ahol a legmagasabb volt a halmozottan
hátrányos helyzetű gyerekek aránya, egyúttal az intézményrendszer
átszervezéséről is. Ezzel több célunk volt. A legfontosabb, hogy
emelkedjen az oktatás színvonala. 2003-ban, amikor megmértük iskoláink
teljesítményét, hazai és nemzetközi összehasonlításban is kiábrándító
volt a kép. Korábban azt hittük, hogy jó iskoláink vannak. Ma már kemény
munka után az országos átlag felett vagyunk. A másik célkitűzésünk az
integráció. Az egész témában van egy alapvető félreértés. Az a kérdés,
hogy kit akarunk integrálni. Hódmezővásárhelyen nem azt néztük, hogy ki
cigány és ki nem, vagyis nem etnikai alapú integrációt hajtottunk végre.
Számunkra a legfontosabb: esélyteremtés a szegények számára. A
városunkban 1700 olyan gyerek van, aki hátrányos helyzetű, illetve
halmozottan hátrányos helyzetű. Ezeket a gyerekeket nemcsak étkeztetni
kell, hanem kiemelten kell velük foglalkozni. Ez nem etnikai alapú
megközelítés. Városunkban az integráció a szegénységben élő gyerekek
számára esélyt teremt a kitörésre. Az számít, hogy ki szegény és ki
jómódú. Ki hátrányos helyzetű és támogatandó, és ki az, aki nem szorul
segítségre. Ebből következik a romák integrációja is. A hátrányos
helyzetű (hh) gyerekek közül csak egyharmad a romák aránya. Más kérdés,
hogy a halmozottan hátrányos helyzetű (hhh) csoportban a roma gyerekek
zöme benne van. Bennünket az egész érdekel. Nem voltunk hajlandók
megnyitni azt a vitát, hogy integráljuk-e a cigányokat vagy sem. Minden
gyerek számára, aki szegény, függetlenül attól, milyen a bőrszíne,
esélyt akarunk teremteni. Ez a vásárhelyi integráció
lényege.

– A közoktatási törvény
előírásai összhangban vannak az etnikailag semleges integrációval. A hh
és a hhh rendszere teszi épp lehetővé.

– Ez alkalmas rendszer lehet, mi ez alapján indultunk
el. A legfontosabb, hogy az integráció ne etnikai, hanem szociális
kérdésekről szóljon. Azokban az osztályokban lehet a szociálisan
hátrányos helyzetű gyerekeket sikeresen integrálni és felzárkóztatni,
ahol a számarányuk nem haladja meg a 20-25 százalékot. Ha arányuk 50-60
százalék, akkor ez már elképzelhetetlen. A vásárhelyi integráció azért
sikeres, mert minden osztályban van halmozottan hátrányos helyzetű
gyerek. Ezt mindenki elfogadta, a nem önkormányzati fenntartású
intézmények is.

– És a szülők is,
akik ha a gyereküket elviszik az iskolából, ha nem is szándékoltan, de
létrehozzák a szegregált iskolákat?

– Leginkább a roma érdekképviseletek és szülők
tiltakoztak az iskola bezárása után, mert ők együtt akartak maradni. Ezt
nem engedtük meg, mert közpénzből közoktatást kell szervezni.
Közpénzből nem lehet a helyi elit számára külön iskolát fenntartani.
Hódmezővásárhelyen magas színvonalú közoktatás jár mindenkinek,
szociális helyzettől függetlenül.

–
Eközben országosan a középosztály a saját maga számára „sajátít ki”
közpénzből működtetett iskolákat.

–
Igen, ez pontosan így van: közpénzből különiskolákat tartunk fenn a
helyi gazdagoknak. Ma Magyarországon közpénzből más iskola jár a
vagyonosnak és más a szegényeknek. Ezt polgármesterként
elfogadhatatlannak tartottam, mert az a munkám lényege, hogy azoknak a
gyerekeknek, akik hátrányos helyzetűek, de tehetségesek, biztosítsuk a
kitörés lehetőségét. Ezt a célt állítottuk az oktatáspolitika
központjába. A társadalom többsége egy alulról nyitott középosztályt
szeretne. Ennek pedig az integrált oktatás a módja. Lennie kell olyan
társadalmi csoportnak, ahová vonzó bekerülni. Nem zárt középosztályban
gondolkodunk, hanem egy alulról nyitottban, ahol megvan az előrejutás
lehetősége. Ezt a kaput kell kinyitni egy hatéves gyerek
számára.