2019-ben harminc éves lett a rendszerváltás. Sokaknak még személyes életélmény, másoknak viszont már történelem. Ugyanolyan réginek tűnő esemény, mint a kiegyezés vagy a második világháború. Hogy lehet, és miként érdemes megközelíteni ezt a témát az iskolában? Hogyan lehet megélhetővé tenni a diákok számára e történelmi fordulat lényegét? Miként lehet megsejtetni, hogy ami a tankönyvekben egy év, a valóságban hosszú, és dilemmákkal teli folyamat volt – előzmények és következmények sorával? Hogy lehet érzékeltetni, miként válik az egyedi történetek sokszínű szövedéke tankönyvi eseménnyé?

Online forrásgyűjtemény – a rendszerváltás tüntetéseinek tanulmányozásához

(http://www.tuntetes-archivum.hu/)

Az évfordulóhoz közeledve, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Történelemtanárok Egylete és a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) közösen létrehozott egy honlapot, amely a rendszerváltást megelőző tömegtüntetéseknek állít emléket – közzétéve az események legfontosabb forrásait. Ezek között egyaránt találhatók fényképek, szórólapok, plakátok, felhívások, televíziós híradórészletek, illetve a demonstrációkkal kapcsolatos egykorú állambiztonsági iratok.

A Tüntetések, demonstrációk 1988-1989 című honlapon e sorok írásakor a korszak 18 fontos tömeges megmozdulása kapott helyet[1]. A sort az 1988. március 15-ei ünnepség, illetve a bős-nagymarosi vízerőmű megépítése elleni, 1988. május 27-ei tiltakozás dokumentumai nyitják, és az 1989-es első szabad október 23-a forrásai zárják. De a különféle célú tüntetések mellett, az összeállítás megidézi Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-ai temetését, valamint a végső búcsút a nem sokkal ezt követően, július 14-én elhunyt Kádár Jánostól is.

A honlapon szereplő összes eseményt, az időrendet követő szöveges leírások mutatják be, amelyek egybefűzve, akár egy könyv fejezetei is lehetnének. A gyűjteményben több mint 700 forrás található. Ezek közül 452 szöveges dokumentum, 209 kép és 76 pedig filmrészlet. A források mennyisége jelzi, hogy nem valamiféle „elsajátítandó tananyagról” van szó, hanem egy korszak megértését segítő információk rendezett halmazáról. Ami olvasható vagy látható ebben a gyűjteményben, azt nem lehet és nem is érdemes „megtanulni”. Fontos viszont tanulmányozni, annak érdekben, hogy mindannyian jobban értsük saját jelenünket, és hogy az elődök példája ne hagyja kialudni bennünk se a szabadság vágyát, se pedig a demokratikus politikai cselekvés lehetőségébe vetett hitet.

A források sokfélesége egyúttal azt is jól mutatja, hogy még egy ilyen rövid időszak története is mennyire komplex, milyen sokféle erő formálta azt, és mennyi nézőpontból értelmezhető. Ha pedig a honlapon található információk mellé odaengedjük a családi történetek epizódjait is, érthetővé válik, hogy a történelem befogadhatóvá összesimított, tankönyvi változata (amit különben mindig a „győztesek”, illetve a hatalmon lévők írnak), milyen bonyolult viszonyban van a valósággal.

A rendszerváltás a múlt és a jelen „határvidékén” elhelyezkedő témakör, így kérdéses, hogy fontosságának megfelelő hangsúlyt kap-e. Az általános iskola végén azért, mert akkorra már mindenki tudja, hol fog tovább tanulni, s ezt nem befolyásolják a nyolcadik év végi osztályzatok. A gimnazisták pedig ilyenkor már az érettségire készülnek. De talán épp ezek a körülmények kínálnak jó lehetőséget a tanítási idő olyan típusú felhasználására, amilyenre máskor nehezebben szánja rá magát egy tanár. Ilyenkor talán már könnyebb egy-egy órát számonkérés nélküli közös gondolkodásra fordítani, ami persze (minden más órához hasonlóan), csak jó előkészítés és az érdeklődés felkeltése esetén számíthat sikerre.

Azt, hogy mit akarunk megtanítani a diákoknak a források tanulmányozása révén, mi magunk dönthetjük el. Elméleti alapként pedig azt a keretet alkalmazhatjuk hozzá, amit a pedagógiai szakirodalom értelemgazdag vagy jelentésteli tanulásnak (angolul: meaningful learning) nevez. 

Az értelemgazdag tanulás

Az értelemgazdag tanulás kifejezés magyarázatához a szakértők általában az alábbi tipológiát hívják segítségül.

A tanulás jellege	Mechanikus (értelem nélküli)	Értelemgazdag
Receptív (befogadó)	Kész ismeretanyag memorizálás útján valóemlékezetbe vésése.	Szavak által közvetített kész információk megértése, vagyis a saját kognitív struktúrába való beillesztése.
Felfedezéses	Kísérletezésen és tévedéseken alapuló feladatmegoldás, amit nem kísér értelmezés, s így nem is épül be a meglévő kognitív struktúrákba.	Önálló problémamegértés és problémamegoldás, a meglévő kognitív struktúrába való egyéni beillesztés révén.

A receptív vagy befogadásra épülő tanulás esetében a hangsúly a tananyag tartalmán van, amit végső formában mutatunk be a diákoknak, nem igényelve további feldolgozást tőlük. Ma a legtöbb iskolában, a legtöbb elméleti tantárgy esetében ez a forma tekinthető általánosnak. A felfedezéses tanulás során elvárjuk, hogy a tanulók újraértelmezzék a kapott információkat, majd integrálják azokat saját kognitív struktúráikba. Miként a fenti mátrixból is kiolvasható, mindkét típusú tanulás lehet mechanikus, de értelemgazdag is. Értelem nélküli tanulásról akkor beszélünk, ha nem jön létre érdemi kapcsolat a tudás új és már meglévő elemei között. Az új ismeretek izoláltak, s ezért könnyen elfeledhetők maradnak. Az értelemgazdagnak nevezett tanulást ezzel szemben az az érzés kíséri, hogy a tudás különféle elemei illeszkednek egymáshoz, s mivel a hosszú távú memóriában rögzülnek, később is könnyen felidézhetők.

Az értelemgazdag tanulás stratégiája, nagyobb részt olyan módszerek használatát igényli, amelyek eltérnek a széles körben alkalmazott gyakorlattól. Attól, amely arra készteti a diákokat, hogy számukra jelentéssel alig bíró tényeket, szabályokat, neveket tanuljanak meg. Mivel az iskolai tudás értékelése többnyire objektívnek nevezett teszteken alapul, az oktatási rendszer a felületes tanulásnak kedvez. Hiszen a tesztek megoldásához nem igazán van szükség értelemgazdag tanulásra. Aki jó jegyeket akar, az memorizálással – kisebb erőfeszítés mellett –, jobb eredményt tud elérni. Mégis: az értelemgazdag tanulás lehetőségeinek legalább időnkénti biztosítása ajándék lehet a diákok számára.

David Ausubel, az elmélet egyik megalapozója az alábbiak fontosságát hangsúlyozta az értelemgazdag tanulás elérése érdekében:

• Tartsuk szem előtt a meglévő tudást! Az értelemgazdag tanulás sikere az új információk és a meglévő tudás összekapcsolódásától függ.

• Olyan tevékenységeket szervezzünk, amelyek segítenek felébreszteni a tanulók érdeklődését! Minél nagyobb az érdeklődés, a diákok annál inkább törekszenek majd rá, hogy az új tudást beillesszék saját fogalmi kereteik közé.

• Teremtsünk harmonikus tanulási környezetet, amelyben a diákok úgy érzik, hogy megbízhatnak a tanárukban! A tanulók számára kulcsfontosságú, hogy olyan személynek lássák a tanárukat, aki iránt bizalmuk van.

• Biztosítsunk olyan tevékenységeket, amelyek megengedik, hogy a tanulók kifejtsék a véleményüket, gondolatokat cseréljenek és vitatkozzanak! A diákok a felelősek saját tanulásukért. Ők maguk azok, akiknek interpretálniuk kell saját valóságukat, fogalmi kereteiken keresztül.

• Magyarázzunk példák segítségével! A konkrét példák megkönnyítik a valóság komplexitásának megértését, és segítik a kontextushoz kötött tanulást.

• Támogassuk a tanulás kognitív folyamatát! A diákok hibázhatnak, hiszen az értelemgazdag tanulás teljes szabadságot ad nekik saját tudásuk építéséhez. A tanárnak azonban felügyelnie és vezérelnie kell ezt a folyamatot.  

• A tanítás legyen megfelelő a szociokulturális kontextus szempontjából is! Minden diákra jellemző valamilyen szociokulturális helyzet. Ezzel összefüggésben fontos megérteniük, hogy a tudás kialakulása konstruktív és interpretatív (értelmező, magyarázó) folyamat. A „miért” kérdésre adható válaszok sokféleségének megértése segíteni fogja az értelemgazdag tanulást. 

Forrás: Meaningful Learning: Definition and Caharcteristics. Exploring your Mind. 2018.11.15.

https://exploringyourmind.com/meaningful-learning-definition-characteristics/ (Letöltés: 2019. 11.30)

Ez a fajta tanulás, jellegéből adódóan sokféle forrást igényel. Előkészítéséhez és  megvalósításához ezért több pénzre, időre és energiára lehet szükség, mint az egyszerű befogadásra épülő, szó szerinti vagy felületes tanulás esetében. A rendszerváltás témaköréhez kapcsolódóan azonban rendelkezésre áll egy olyan gazdag, és bizonyos mértékig már pedagógiai szempontból is jól átgondolt forrástár, amelyet csak használatba kell vennünk, ha fontosnak tarjuk, hogy időt fordítsunk erre a témára.

A források tanulmányozásának látószöge

A nagy mennyiségű forrás sokféle módon hasznosítható a történelem tanítása során. Az, hogy konkrétan milyen utat választunk, számos dologtól függhet. Elsősorban, persze attól, hogy kik a tanítványaink: milyen korúak, mi jellemzi a szövegértési és gondolkodási képességüket és milyen típusú problémák keltik fel az érdeklődésüket. De nem kevésbé lényeges az sem, hogy mi a célunk: mire akarjuk megtanítani, milyen felismerések birtokába akarjuk juttatni őket a forrásokkal való ismerkedés révén. Mindkét szemponthoz igazodva, választhatunk tágabb és szűkebb perspektívát, és dolgozhatunk több vagy kevesebb forrással is.

• Alkalmazhatunk egyetlen általános megfigyelési szempontot, amit – miként a magasban repülő madár látja a táj nagy formáit –, sok szövegre vagy képre vonatkoztatunk. Megtehetjük például, hogy számos rendszerváltást megelőző eseményhez kapcsolódóan vizsgáltatjuk meg, hogy mik voltak a kiválasztott demonstrációk céljai. Ezek aztán gondolati tablóvá rendezhetők, s vissza lehet pillantani rájuk a jelenből, hogy milyen követelés teljesült azóta, és mi nem.  

• Adhatunk elemzési szempontokat két párba állítható dolog egybevetéséhez is. Kérhetjük például két azonos típusú, de eltérő időben megvalósult esemény (például a két március 15-ei, június 16-ai, vagy október 23-ai tüntetés, illetve a két temetés) összehasonlítását néhány szempont alapján. Jó lehetőséget kínál az elemzésre egy-egy esemény két nézőpontból – a tüntetők és az államvédelmi hatóság dokumentumai alapján – való megvizsgálása. De érdekes lehet több esemény azonos típusú iratainak – például az elhárításhoz befutó jelentéseknek – a vizsgálata is, ami által e szervezet működési mechanizmusai válnak érzékelhetővé.    

• És végül fókuszba emelhetünk akár egyetlen jól kiválasztott képet, filmet vagy szöveges dokumentumot is, amin keresztül – mint cseppben a tengert –, a korszak mélyebb megismerését érhetjük el. Ilyen lehet például a tüntetők követeléseinek – a március 15-ei 12 pontnak – a dokumentuma.

A lényeg, hogy úgy tervezzük meg a tanulási folyamatot, hogy az támaszkodjon a diákok meglévő tudására, kínáljon lehetőséget az aktív részvételre, és érdekessége révén, legyen képes önálló gondolkodásra, illetve saját vélemények kialakítására ösztönözni őket.

Megválaszolandó kérdések a tanulási folyamat megtervezéséhez

Ha teret szeretnénk adni a Tüntetések, demonstrációk 1988-1989 című honlapon szereplő értékes forrásgyűjteménynek, illetve a rendszerváltás témájának az iskolában, akkor az alábbi kérdésekre mindenképp érdemes választ keresnünk a tanóra vagy a foglalkozás megtervezése során:

• Mi a célunk a témakör feldolgozásával? Mi az, amit ennek kapcsán meg szeretnénk tanítani a diákoknak?

• Mennyi időt tudunk fordítani erre a témára?

• Milyen tanulói képességekre építhetünk, milyen adottságokat kell figyelembe vennünk a konkrét források kiválasztásakor, annak érdekében, hogy a tanulók sikeresen meg tudjanak birkózni a feldolgozásukkal?

• Mennyi és milyen típusú forrás segítségével érhető el a kitűzött tanítási cél, a rendelkezésre álló időkeretben, az adott tanulócsoportban?

• Hogyan szerezhetünk benyomást a tanulók előzetes ismereteiről, érzelmeikről és vélekedéseikről a témakörrel kapcsolatban? Milyen mélységben érdemes erről tájékozódnunk?

• Milyen mozzanatok tehetik érdekessé a témát a konkrét tanulócsoport számára? Milyen kérdések, dilemmák, feladattípusok lehetnek motiválók a számukra?

• Mi teremtheti meg a csoportban azt a bizalmi légkört, amely lehetővé teszi, hogy mindenki őszintén beszéljen? Miként ösztönözhető a személyes élmények és gondolatok megosztása?

• Milyen konkrét példákkal, történetekkel érdemes megidézni a vizsgált helyzetet, illetve eseményt ahhoz, hogy a diákok bele tudják élni magukat a korszakba?

• Milyen feladatok és tevékenységek alkalmasak arra, hogy a tanulók aktívan vegyenek részt a témához kapcsolódó tanulási folyamatban?

• Hogyan vonható be a megismerési folyamatba a családi emlékezet? Miként illeszthetők egymás mellé a korszakra vonatkozó történeti dokumentumok és a személyes visszaemlékezések elemei? 

• Hogyan tudják összekapcsolni magukban a gyerekek az újonnan megismert információkat és a témával kapcsolatos tudásuk korábbi elemeit? Miként segíthetjük elő az információk hálójának kialakulását?

• Hogy érdemes beszélgetni a következő kérdésekről: Hol végződik a jelen és hol kezdődik a történelem? Miként válnak a jelen eseményei tankönyvi leckévé?

Gondolkodjunk közösen és segítsük egymást!

A bemutatott honlapon található nagy mennyiségű forrás mellett egyelőre még csak két tüntetés (az 1988. május 27-i és szeptember 12-ei demonstráció) esetében találhatók olyan kérdések, illetve kreatív feladatok, amelyek ötleteket és segítséget kínálnak az adott esemény mélyebb megismeréséhez, illetve a források feldolgozáshoz. Ezeket Miklósi László állította össze, aki személyesen is részese volt az egykori eseménynek.

Ilyen és hasonló kiegészítések megosztásával nagymértékben tudnánk segíteni egymást. Akár jelen voltunk az eseményen, akár a média közvetítésével értesültünk róla vagy csupán érdeklődünk iránta, és fontosnak tarjuk, hogy tanítványaink is tudjanak róla.

A Történelemtanárok Egylete szívesen fogad a feldolgozást segítő kérdéseket és feladatötleteket. Ezeket – szerkesztést és formai egységesítést követően –, az adott kolléga nevének feltüntetése mellett adjuk közre a honlapon.

---

[1] A cikk megírása óta bővült a tárgyalt témák száma, így értelemszerűen módosultak egyes számszerű adatok.

---

Óravázlat

Tevékenység

---

Támogató