Fantasztikumba
illő kiállítás a Ludwig Múzeumban
(Forrás: Népszabadság)

„Aggy’ koktélt!” Így kérhetnénk italt az
Agybárban, s megkapnánk mindjárt az „agykoktélt”. De igazából kérni sem
kell. Csak fölcsatolni az agyhullám-érzékelõ homlokpántot és
erõsen koncentrálni a pulton sorakozó színes italok
valamelyikére. Ha jól koncentráltunk, a kiszolgáló automata a
megfelelõ tápcsõ alá irányítja poharunkat.
Agyament készülék. Annak a néhány instrumentumnak egyike, melyeket a
svéd Smart Studió állított ki a Ludwig Múzeumban, s amelyek már csak
ezen a hétvégén láthatóak, sajnos.

Az Agybárral egyébként az a baj, hogy eddig még senkinek sem
sikerült a pult jobb oldalán sorakozó színes likőrök alá tolni a
poharát e meditatív módszerrel – pedig egyesek nagyon koncentráltak,
tényleg -, a szerkezet mindenkinek csak a bal oldali gyümölcsleves
flakonokból hajlandó csapolni. Van egyébként olyan szerkezet is,
amellyel egyáltalán senki sem tud mit kezdeni. Például a HellHunt, a
Pokolvadász: valamiféle számítógépes keresőprogram „úgynevezett
algoritmusokra épülő alkalmazás, amely arra szolgál, hogy képessé tegye a
számítógépet, hogy az ördög után kutasson az interneten”. A gépezet
azonban Budapesten egyetlen ördögöt sem fedezett fel, mert a kiállítás
kezdete óta egyszerűen senki nem bírta megfejteni, mit is kellene
csinálni, hogy az ördögprogram beinduljon.

Annál népszerűbb viszont a Brainball, vagyis „agylabda”
nevű asztali foci. A két játékos az asztal két végén ül, fején az
érzékelőpánttal. Egy kicsi labda az asztal közepén, a kezdőkörben. Aztán
kezdődhet a koncenrálás: a cél az, hogy agyhullámainkkal a szemben ülő
elé gurítsuk a golyót. Az ellenfél viszont mifelénk terelgeti a
játékszert gondolataival. Végül egyikünk nyer. Állítólag az, aki
hatásosabban relaxál. Mások szerint meg éppen az, aki erősebben
koncentrál. A háttérben, a monitoron egy piros és egy sárga diagram
vetélkedésévé transzformálódik az agycsata.

Ez persze csak néhány látványosabb darab a Smart Stúdió
meghökkentő újdonságaiból. A stockholmi művészcsoport a tudomány, a
technika és a művészet határait elmosva olyan alkotásokat állít elő,
amelyek az agy, a tudat és az érzékek ismeretlen, ma még csupán derengő
lehetőségeivel kísérleteznek – ha igaz, amit műveikről mondanak, s nem
egy nagy átejtés az egész. De ha az – s valójában szó sincs mondjuk
agyhullámok érzékeléséről – játékaik akkor is megmozgatják a
fantáziánkat. Hogy ne mondjam: az agyunkat.