Az alábbiakban beszéde írásos változatát közöljük.

A Hírmondóban korábban már hírt adtunk Parlamentben 1997. november 21-én rendezett Oktatási Fórumról- A tanácskozáson felszólalt a TTE elnöke is. 

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszter Úr, Tisztelt Fórum!

Itt a NAT!(?)

Végre megmozdult a tanári közvélemény, megpezsdült a tankönyvpiac, továbbképzésre készülnek a tanárok – változóban az iskola. Attól tartunk, bármennyire is szeretnénk, a helyzet sajnos nem ennyire szívderítő. Gondban vagyunk: a helyzet nem NAT-szerű. A Történelemtanárok Egylete s jómagam is kezdettől támogattuk a modernizációt, így a NAT-gondolatot is, most mégis éppen a mi konferenciánk javasolta: függesszék fel a NAT bevezetését. Mi történt? Megváltoztattuk volna stratégiai célunkat, NAT-áll ás pontunkat? Szó sincs erről. Azonban mindig felemeltük szavunkat akkor, ha az iskolák, az iskolák működőképességét veszélyben láttuk.

Gondjaink:
1. A NAT előkészítő munkálatainak állása
2. Az átmenet kérdése
3. A NAT Szerinti működés

1. A NAT előkészítő munkálatainak állása

Mivel a NAT-bevezetéssel kapcsolatos munkálatok igen lassan, nehézkesen indultak el, szükségszerű, hogy ebben az esztendőben a kormányzat időzavarba került. Úgy vélem, ezzel magyarázható, hogy szinte minden területen jelentős késést tapasztalunk: Késve készültek el az érettségi követelmények, nincsenek készen az ellenőrzött NAT-kompatibilis tankönyvek, hiányzik a taneszközlista, nem történt meg ez évben a továbbképzések szakmai ellenőrzése – a sor hosszan folytatható. A kapkodás persze végiggyűrűzik a rendszeren: szorítja az idő az iskolafenntartókat s az iskolaigazgatókat, tanárokat is.

2. Az átmenet gondjai

A NAT zökkenőmentesebb bevezetése, az iskola működőképessége érdekében az első osztály mellett az 5. osztályban kellett volna bevezetni a NAT-ot. A kormányzat azonban – politikai indokkal – nem fogadta el a szakmának ezt a javaslatát. Ezért a Nemzeti alaptanterv bevezetésétől számított 6 éven keresztül egyes témakörök többszörös (újra)tanulására kényszerülnek a diákok. Történelemből például 5-6-ban, majd 7-8-ban tanulják a diákok ugyanazokat a korszakokat, az őskort, ókort, középkort. Az adott helyzetben toldozásra-foldozásra kényszerülnek majd a tanárok, hogy csökkenteni próbálják a szakmailag szükségtelen, indokolatlan és káros helyzetet. Az ún. átemelő tantervek készítése, majdani használata tehát egy kényszerű pótmegoldás, de az adott helyzetben ez elől nem lehet kitérni.

3. A NAT szerinti működés

Attól tartunk, nem csupán a Nemzeti Alaptanterv bevezetésének módjával, illetve a NAT-ra történő átmenet 6 évével van gond, hanem a kiépülő új rendszerrel is. A történelemtanítás példája:

Az elmélet:

Ötödik osztály helyett hetedikben kezdődik majd a rendszeres kronologikus történelemtanítás, s 10. évfolyam elvégzésével ér. véget Az ötödik és hatodik osztályban hiteles történeteket (történelmi alapozást) kapnak a diákok, s 11-12. osztályban főként az érettségire készülnek fel. Ez a szakaszolás bizonyos előnyök mellett számos, hátrányt is jelent. Ezek közül azt emelem ki, hogy e beosztás semmilyen tipikus iskolatípushoz nem illeszkedik. Az általános iskolai tanár az őskorra, ókorra, középkorra szakosodik, középiskolai kollégája újkorász, s a jelenkorral foglalkozó szakemberré válik. Vagyis az általános iskolai tanár nem tanítja majd pl.: a reformkort, a ’48-as forradalmat és szabadság¬harcot stb., a középiskolai pedig legföljebb az érettségire való felkészítéskor szólhat pl.: az ókori Egyiptomról. Ez a tananyagbeosztás számos problémát felvet.

A gyakorlat:

Nem a NAT bevezetése történik. Kérdéses, mennyire változik a gyakorlatban a tananyag, s nem csupán átcímkézés történik-e majd. Nem lehet ma már szó a NAT iskolatípusok feletti jellegéről, szó sem esik az átjárhatóságról.
Mi történik? Egy rossz kompromisszum. A NAT-rendszer sem valósul meg, s úgy tűnik, immár a régi szisztéma sem tartható. A felemás reform – úgy tűnik – tragikus módon a két szisztéma valamennyi hátrányát egyesíti. Amikor ezt látva országos történelemtanári konferenciánkon kétségbeesett felkiáltásként a NAT bevezetésének felfüggesztését javasoltuk, a Tárca fagyosan reagált. Nem az aggodalmat hallotta ki állásfoglalásunkból, hanem – finoman szólva – barátságtalan lépésnek tekintették azt.
Hiába kértük: a bizonytalanság eloszlatása érdekében az MKM adjon ki állásfoglalást az átmenet illetve a NAT szerinti tanítás fent jelzett kérdéseiről (pl.: mettől meddig tarthat a történelemta-nítás) – ez nem történt meg.

Kérdések a művelődési és közoktatási miniszterhez

Miért nem tesz közzé az MKM ajánlást vagy tájékoztatást (a Művelődési Közlönyben és/vagy a Köznevelésben) arról, hogy
• milyen megoldási módok lehetségesek történelemből a NAT-ra történő átmenet idején?
• a NAT kiépülése után lehetséges-e 7. osztály előtt (főként 5-ben) elkezdeni a rendszeres kronologikus történelemtanítást?
A Történelemtanárok Egylete többször kérte a fentieket a bizonytalanság csökkentése érdekében. (A kérdésekre sem a fórumon sem azóta választ nem kaptunk.)

Mi a megoldás?

Tárgyalás, partnerség, kompromisszum. Partnernek kell tekinteni a pedagógus szakmai szervezeteket, koncepció-szinten kell bevonni a jogszabály-előkészítésbe és – alkotásba.
Örömünkre számos neves felkért hozzászóló szólt a tanácskozáson. Sajnáljuk viszont, hogy nem hallhattuk a Közoktatáspolitikai Tanács egyik tagját sem. Pedig ez a miniszter úr „döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő testülete”.

Szakmai, politikai, társadalmi együttgondolkodásra van szükség. „Szükségesnek tartjuk, hogy a szakmai szervezetekkel folytatott viták után a parlamenti pártok alakítsanak ki politikai és szakmai konszenzust a közoktatás alapelveiről, célrendszeréről és a szintek szerinti követelményekről.” (Részlet a Történelemtanárok Országos Konferenciája ajánlásaiból)
Továbbra is segíteni, együttműködni szeretnénk – ha van erre fogadókészség Ha lehet, mentsük meg a modernizációt, a NAT-ot, mentsük meg a helyzetet. Talán nem késő.

Miklósi László